Balaton
A 15. század végén alapított rendház története szorosan összefonódik Mátyás király híres hadvezérének életével: Kinizsi Pál nemcsak az építkezést támogatta, hanem végső nyughelyéül is a kolostor templomát választotta. A szerzetesek egykori otthonához két jelentős magyar nyelvemlék, a Festetics-kódex és a Czech-kódex keletkezése is kapcsolódik.
A nagyvázsonyi pálos kolostor alapítása Kinizsi Pálhoz és apósához, Magyar Balázshoz kötődik. A két főúr 1483-ban alapította a Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt rendházat, amelyet a pálos szerzeteseknek adományoztak.
Kinizsi Pál 1472-ben kapta meg Nagyvázsonyt Mátyás királytól. A hadvezér jelentős építkezéseket kezdeményezett birtokán: megerősíttette a várat, és a település egyházi intézményeinek fejlesztését is támogatta.
A kolostort egy korábban itt álló templom helyén emelték. Az 1483-as alapítólevél idején az építkezés már folyamatban volt, a késő gótikus épületegyüttes kialakítása pedig a következő években folytatódott.
Az alapítók birtokokkal és rendszeres jövedelmekkel gondoskodtak a szerzetesek ellátásáról. A rendházat családi temetkezőhelynek is szánták, ami különös jelentőséget adott a templomnak.
Kinizsi Pál 1494-ben kelt végrendeletében további 800 forintot hagyott a kolostor építésére, ami arra utal, hogy az épületegyüttes ekkor még nem készült el teljesen.
A rendház a pálosok magyarországi kolostorhálózatának részeként működött. A 13. században alapított szerzetesrend tagjai az imádság és a közösségi élet mellett könyvmásolással és más szellemi tevékenységekkel is foglalkoztak.
A kolostor késő gótikus stílusban épült. A templom egyetlen hajóból és sokszögzáródású szentélyből állt, belső terét gazdagon kialakított boltozat fedte.
A templomhoz kapcsolódó rendház helyiségei egy belső udvar köré szerveződtek. Az udvart kerengő övezte, amely összeköttetést biztosított a szerzetesek által használt épületrészek között.
A templom északi falának jelentős része ma is áll. A kolostor alacsonyabb alapfalai pedig lehetővé teszik, hogy a látogatók kövessék az egykori épületek elrendezését, és felismerjék a kerengő, valamint a hozzá kapcsolódó helyiségek helyét.
Kinizsi Pál 1494 novemberében hunyt el, miután évtizedeken keresztül meghatározó szerepet játszott a Magyar Királyság déli határainak védelmében és a török elleni hadjáratokban.
A hadvezért az általa alapított nagyvázsonyi kolostor templomának szentélyében helyezték örök nyugalomra. Sírját vörösmárvány síremlék jelölte, amelynek töredékei évszázadokkal később kerültek elő.
A templomban temették el Magyar Benigna második férjét, Horváth Márkot is, akinek sírhelye a diadalív déli oldalánál, egy mellékoltár közelében volt.
A síremlékek a kolostor pusztulását követően megrongálódtak. Az 1920-as években Németh Gábor nagyvázsonyi plébános végzett kutatásokat a romterületen, amelyek során több középkori sírkőtöredék is napvilágra került.
Kinizsi Pál síremlékének fennmaradt darabjai ma a nagyvázsonyi vár történeti emlékei közé tartoznak.
A nagyvázsonyi pálosok munkájának legértékesebb emlékei közé tartozik két magyar nyelvű kéziratos imádságoskönyv, a Festetics-kódex és a Czech-kódex.
A Festetics-kódex 1492 és 1494 között készült Magyar Benigna, Kinizsi Pál felesége számára. A pergamenre írt, 208 levélből álló kézirat magyar nyelvű imádságokat tartalmaz, lapjait díszes iniciálék és családi címerek ékesítik.
A könyv egyik különösen érdekes részlete egy Kinizsi Pál betegségéhez kapcsolódó imádság. Ez a szöveg a kézirat keletkezésének időpontjához is fontos támpontot nyújt.
A Festetics-kódex jelentőségét növeli, hogy abból az időszakból származik, amikor a magyar nyelvű írásbeliség még viszonylag kevés fennmaradt emlékkel rendelkezett. A kézirat ma az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményében található.
Magyar Benigna számára készült az 1513-ra datált Czech-kódex is. A 98 levélből álló imádságoskönyvet egy Fráter M. néven ismert pálos szerzetes másolta. A kéziratot jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattára őrzi.
A mohácsi csatavesztést követő évtizedekben a Dunántúl egyre nagyobb területeit érintették a török hadjáratok. A katonai fenyegetés Nagyvázsony környékén is bizonytalanná tette az életet.
A pálos szerzetesek helyzete fokozatosan ellehetetlenült. Székesfehérvár 1543-as török elfoglalása után a közösség tagjainak többsége elhagyta a kolostort, és Pápára menekült. Az értékesebb felszerelési tárgyak és könyvek egy részét magukkal vitték.
A kolostor pusztulása az 1552-es hadieseményekhez kapcsolódik. Veszprém török kézre kerülése után a környékbeli nemesek attól tartottak, hogy az ellenséges csapatok a rendház épületeit katonai célokra használhatják fel, és onnan veszélyeztethetik a közeli nagyvázsonyi várat.
A kolostort ezért felrobbantották, hogy ne válhasson török támaszponttá. Az eseményről későbbi történeti források is beszámolnak.
Az épületegyüttes többé nem épült újjá. A következő évszázadokban falainak egy része leomlott, köveit pedig építkezésekhez hordták el. A templom magasabb falrészei és a rendház alapjai azonban fennmaradtak.
A kolostorrom Nagyvázsony nyugati határában, a Kinizsi-vártól néhány száz méterre található. A település központjából a temető irányában, fás környezetben vezető úton közelíthető meg.
A romterületen a templom fennmaradt falai mellett a kolostor alapjai is láthatók. A falmaradványok alapján felismerhető az egykori templomhajó, a szentély és a rendház elhelyezkedése.