Most, hogy az aranyló ősz ecsetje színesre festette a fokozottan védett Kányavári-sziget növényzetét, még varázslatosabbá vált ez a megtestesült édenkert.

A Zala folyó legalsó szakaszán, a Balaton nyugati szélén terül el hazánk egyik legnagyobb mocsaras vidéke, a Balatonba érkező víz fontos természetes szűrőjeként is működő Kis-Balaton.

A nemzeti szinten védett Kis-Balaton 1979 óta a Ramsari Egyezmény által jegyzett terület, 1997-től a Balaton-felvidéki Nemzeti Park része, 2004-től a Natura 2000-nek kiemelkedő jelentőségű egysége.

fotó: Csodálatos Balaton

A kányavári-sziget az egyetlen olyan terület a Kis-Balaton térségében, amely szabadon látogatható, és testközelből szemlélhetjük a lápos, mocsaras vidéket.

fotó: Csodálatos Balaton

A Zalai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság az 1980-as években kezdett neki a Kányavári-sziget  kialakításába. A kialakítás szó szerint értendő, hiszen a mocsár az elmúlt száz év lecsapolásai és szabályozásai után szörnyű állapotban volt.

fotó: Csodálatos Balaton

Elsőként a Hídvégi-tó felduzzasztására került sor, amellyel a Kányavári-sziget is végérvényesen szigetté vált, így egy hídra is szükség lett.

fotó: Csodálatos Balaton

A ragasztott gerendákból álló, háromnyílású ívhidat az 1980-as években adták át.

fotó: Csodálatos Balaton

fotó: Csodálatos Balaton

A másfél kilométer hosszú, és 100 méternél alig szélesebb Kányavári-szigeten halad a Búbos vöcsök tanösvény, amely gyakorlatilag a sziget főutcája, és 1-1,5 óra alatt végigjárható.

A tanösvényen haladva érjük el a sziget közepén álló fából épült, többszintes kilátót.

fotó: Csodálatos Balaton

Kapcsolódó

A Kis-Balaton 70 éve került be a természetvédelmi törzskönyvbe

A területet elsősorban madárvilágáról lett ismert, de más, a vizes élőhelyekhez kötődő élőlénycsoportok jelentősége is számottevő.