Kis-Balaton
Hazánk egyik legkivételesebb tája a Kis-Balaton, amely a Balaton délnyugati csücskében terül el. A 18. század végéig nem tettek különbséget a Kis-Balaton és a Balaton között, ugyanis ez a terület valamikor még a tó öble volt, ahol a Zala lerakta hordalékait.
A 19. század szabályozási munkálatai miatt a Kis-Balaton vízszintje és vízzel borított területe jelentősen lecsökkent. A 20. századtól lecsapolásokkal és mesterséges csatornák kialakításával földműveléshez hódítottak el területet a mocsárvilágtól. Ez egyúttal azzal is járt, hogy megnőtt a kémiai és biológiai szennyezés, kibocsátás a területen. A terület csökkenésével egyre több hordalék jutott el a Balatonba, súlyos vízminőség romlást okozva.

fotó © Csodálatos Magyarország
A tó algásodni kezdett, jelentősen elszaporodott a hínár, megkezdődött az eutrofizációja. A Balaton már annyira rossz állapotba került, hogy a fürdőzési igényeket sem tudta megfelelő színvonalon kielégíteni.
Az ökológiai katasztrófa elkerülése érdekében kidolgoztak és kiépítettek egy vízvédelmi rendszert, amely a néhai öböl újbóli elárasztásával igyekezett visszaállítani a természetes egyensúlyt. 1979-ben kormányhatározat döntött a pusztuló mocsárvilág rekonstrukciójáról. A hídvégi tó első ütemben történt elárasztását követően 1986-ban az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének rendelkezése alapján a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer teljes területe, az azt körülölelő erdők és szántók, egészen a fenékpusztai természetes vegetációjú balatoni partszakaszig, Kis-Balaton Tájvédelmi Körzet néven 150 négyzetkilométer nagyságúra bővült. Mindez 1997 óta a Balaton-felvidéki Nemzeti Park része.
A számtalan természeti értéket őrző, napjainkban elsősorban madárrezervátumként számon tartott vizes élőhely fokozottan védett, így a turisták mozgása is jelentős mértékben korlátozott.
Használd posztjaidnál a #CsodalatosBalaton hashtaget!