A Tapolcai-medence közepén 415 méter magasságba nyújtózkodik a vulkáni tanúhegy, a Szent György-hegy.

A Szent György-hegy alapkőzete a Pannon-tenger üledékéből származik, melyre 3-4 millió évvel ezelőtt, vulkánkitörések sorozatával bazalt- és bazalttufa rétegek rakódtak. A környező pannon-üledék lepusztulásakor a bazaltsapka által védett terület kiemelkedett a környezetéből, melynek magassága így a korábbi felszínről tanúskodik.

Felejthetetlen élményt nyújt a Szent György-hegyen túrázni, a róla elénk táruló panoráma, amelyre több ponton is rácsodálkozhatunk, szavakba sem önthető.

A Szent György-hegy minden évszakban meseszép, de azért valljuk be: a fák ágait ékszerként díszítő virágok, a levegőt megtöltő illatok, a méhecskék zümmögése, a tavasz, az új élet kezdete mégiscsak a legszebb időszaka az évnek.

De nem csak a kilátásért érdemes a tanúhegyet megmászni: utunkat csodálatos természeti és épített örökségek kísérik.

A hegy déli oldalába 1760 körül a Tóti-Lengyel család jóvoltából állították a barokk kápolnát, a Lengyel-kápolnát. A templom méretű kápolnának fából faragott, barokk-rokokó oltára van, melyen Szent István, Szent László és Szűz Mária szobrai láthatók. Az orgonakarzat mellvédjét bibliai jelenetek festményei díszítik. Tornyán két-két fülke tartalmazza Szent György és Szent Imre, míg az oromzat szélein Szent István és Szent László homokkőből faragott szobrait.