Somlói vár, a Dunántúl egyik leghangulatosabb erődítménye
Az elbeszélések szerint Somló-hegy neve onnan ered, hogy a régmúltban som borította. Mára a tetejét tölgyesek, közepét és alját szőlősorok uralják.
A Balaton-felvidék tanúhegyeinek egyik legszebbje a mintegy 4 millió éves Somló-hegy. A jellegzetes bazalt-vulkanikus tanúhegy felszínének lepusztulása többnyire a szél munkája: a Pannon-tenger megszáradt üledékét felkapva hatalmas felhőkben szállította dél felé, egyre jobban letarolva az eredeti felszínt, de a megkeményedett lávával, bazalttal nem bírt. A hegy bazaltjának jellegzetessége, hogy a levegőn hamar elváltozik, fehér foltok jelennek meg rajta, és törmelékessé válik, ezért nem igazán alkalmas építőanyagnak, így a Somlón nem éktelenkednek elhagyott kőbányák sebei.
Azonban a természetes módon aprózódó és kémiailag is széteső, talajképző bazalt a növények számára létfontosságú elemeket biztosít, többek között ez az alapanyag adja a somlói Csodálatos Borok különleges zamatát.
Magyarország legkisebb borvidéke a Somlói, de már a római korban is termeltek itt szőlőt.
A hegy északi mellékcsúcson áll a Somlói-vár. Az erődítmény első, máig fennmaradt okleveles említése 1352-re datálódik. Rengeteg tulajdonosa volt, például a rettegett Csóron család, mely agyon sanyargatta, fosztogatta a környék lakóit.
Birtokosa volt Bakócz Tamás egri püspök is, ekkor élte a vár a fénykorát. A legérdekesebb, legregényesebb tulajdonosa Liszthy László irodalmár, rablólovag volt, kit gaztetteiért a bécsi törvényszék lefejeztetett. Utolsó katonai szerepét a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcban játszotta, amikor a Dunántúlt időlegesen megszálló felkelők hadianyag raktárául szolgált. Később sorsára hagyták, épületeinek köveit a könyörtelen időjárás viszontagságai mellett az 1820-ban létesített dobai kastély munkálataihoz hordták el jelentősebb mértékben.