A karcsú tornyú Szent Ilona kápolna a Somló lábánál
A Somló-hegy neve – az elbeszélések szerint – onnan ered, hogy a régmúltban som borította. Mára a tetejét tölgyesek, közepét és alját szőlősorok uralják.
Somlójenő, a hegy lábánál fekvő bájos település, már a rómaiak korában lakott hely volt. Nevét egykori birtokosairól a Jenő törzsbéli várjobbágyokról kapta. A középkortól a 19. század közepéig a győri püspök fennhatósága alá tartozott. Ma a somlói borvidék egyik jelentős bortermelő települése.
Lenyűgöző látványt nyújtanak a hegy oldalán felkapaszkodó szőlősorok, a lankákon emelkedő házak, borospincék. A szőlősorok mellett kis ösvények vezetnek fel a hegyre.
A természeti környezet mellett épített örökségekkel is büszkélkedhet Somlójenő.
Ezek egyike a Szent Ilona kápolna, más nevén Szent Kereszt kápolna, melyet már a 14. században kelt oklevél is említi. A feltételezések szerint a pálosok építették, és a törökök romboltak földig. 1853-ban határoztak újraépítéséről: a szüreti must árának kamatából vették meg a telket. Az építkezés és az új kápolna berendezése a hívek adományaiból valósult meg.
Visszatérve a somlói borokhoz: népi szólás szól ezek gyógyhatásáról:
Mondják ismét jön a Cholera, S félnek, hogy sokakból kireppen a szusz. Bízvást jöhetnek ijesztő kínjai, Elkergeti egy jó pohár somlai.
Arról, hogy a kolera baktériumait valóban elűzi-e egy pohár somlói, nem találtunk tudományos adatot, de azt bátran állíthatjuk, hogy érdemes a Somló hegy levét megkóstolni.