1920-as évek közepén Bittera Gyula –korának neves gyógynövényszakértője- telepítette Magyarországon az első levendula ültetvényt, egyenesen Franciaországból hozott szaporítóanyaggal. Addig az országban csak a középkori kolostorkertekből volt ismert a levendula.

Ez volt az első ipari célú nagy levendulaültetvény telepítés. A tihanyi apátságtól bérelt egy területet, azon próbálkozott meg francia mintára a levendulatermesztéssel. Sikerét bizonyítja, hogy a Tihanyban aratott levendula illóolaj tartalma magasabb volt, mint a franciáé. Ez Tihany speciális, félsziget-jellegének köszönhető, mert a mérések szerint ez az egyik leggazdagabb hely Magyarországon a napsütéses órák számát tekintve, míg a csapadékmennyiségéről pont az ellenkezője mondható el. Ez a fél-mediterrán éghajlat, a déli fekvés és a vulkáni alapkőzet kiváló körülményeket nyújt a levendulának. Így vált a Tihanyban telepített levendula világhírűvé, mivel minőségét tekintve még a Franciaországban termesztett levendulánál is jobb lett.

Hogy ez mekkora szó volt abban az időben, onnan is látszik, hogy a tihanyi levendula még a tőzsdén is jegyezve volt.

Bittera Gyula a sikereken felbuzdulva mintegy 100 hektárra növelte a telepített levendula nagyságát. A második világháború előtt keserűmandulát ültettek a levendulasorok közé, ezekből egypár öreg fa még ma is látható az öreglevendulásban. A 60-es évektől aztán a kommunizmus alatt –ahogy az egész ország-, úgy a világhírű tihanyi levendulás is pusztulásnak indult. Nagy részét beszántották és szőlőt telepítettek helyére, a megmaradt 20 hektár pedig művelés hiányában elvadult. 1986-tól kezdődött a régi levendulás felébresztése, 1995-től pedig már új területeken is levendula telepítésbe kezdtek. Jelenleg több helyen is található a félszigeten telepített levendulás, ezek közül legnagyobb és legszebb a Külső-tóval szembeni 7 hektáros levendulás, ami nyáron lilában pompázva fogadja az autóút mellett a Tihanyba érkezőket.

1936-ban Bittera Gyula vendégeként hazánkban is járt Ernest Guenther, az akkori idők legjelentősebb illóolaj-kereskedő New York-i cégnek a Fritzsche Brothers munkatársa, aki világ körüli utazásán mérte fel az illóolajos növények termesztésének és feldolgozásának helyzetét. Utazásainak eredménye volt az a hat kötetes: The Essential Oils című munka, amely még ma is az illóolajos szakemberek legjelentősebb kézikönyveként ismert.

E műben a magyarországi, tihanyi francia levendula termesztéséről a következők szerint ír:

A magyarországi klimatikus viszonyok alapvetően megfelelnek a levendula termesztéséhez, annak ellenére, hogy a dél-franciaországi optimálisnak tekintett klímához képest eltérések mutatkoznak, különösen a jóval szigorúbb teleket illetően. Biztató jelenségnek tűnhet, hogy Budapest közelében 30-40 éves francia levendula töveket is találtak. A Balaton tihanyi félszigetét találták Ű(Bittera Gyuláék) a legalkalmasabbnak levendula ültetvény létrehozására. Ez a terület a Bakony hegység által a hideg északi szelektől védett és a Balaton kiterjedt vízfelületének is jelentős hatása van a hőmérséklet és a páratartalom szabályzásában. A Bittera Gyula által kiválasztott terület ezért az egyébként kontinentális klímájú Magyarországon egy kiváló, a francia Alpokéhoz hasonló mikroklímát biztosít. A talajviszonyok is kiválóan alkalmasak a sikeres levendulatermesztéshez. A talaj felső szintje magas lösz és homoktartalmú, bazalttufás kőzetdarabokkal és dús agyagásvány tartalmú. 1924 és 1927 között ezen a területen kezdődött meg a tihanyi levendula telepítése, s mintegy 12 acres volt a későbbiekben jelentősen kibővített ültetvény területe. A telepítést követően rövid időn belül a bokrok 80-100 cm átmérőt is elértek, s a telepítést követő 15 év múltán a terméshozam még nem csökkent. Egy alkalommal kártevő problémát okozott a vetési bagolypille lárvája, melyeket a helyi lakosok gyermekei begyűjtöttek megfelelő védekezőszer hiányában. Az utóbbi években (E.Guenther látogatásának ideje előtti időben) jelentős téli fagykárt szenvedtek az ültetvények. A hideg és hó nélküli tél (-15 -25C0) és az alacsony éjszakai hőmérsékletet követő erős napsütés okozta hőingadozásra a levendula helyenként egész tő pusztulásával, vagy részleges tőpusztulással reagált, de voltak fagyhatástól teljesen érintetlen tövek is. Mindez Bittera Gyulát a fagyrezisztencia nemesítés megoldására késztette.

A betakarítás június 25. és július 20. között végezték helybéli lányok és asszonyok.

A napi teljesítményük 150-550 kg közötti volt. 1935-ben 20.000 kg levendulát takarítottak be a tihanyi ültetvényről, majd a II. világháború kitöréséig ez az eredmény tovább fokozódott. Bittera Gyula további terveiben még 50-75 hektár telepítését kívánta elvégezni a Velencei-tó feletti hegy lankáin, melynek talaja szintén vulkanikus eredetű, azonban a tihanyi bazalt törmelék helyett gránit alapkőzetű talaj található. Ez utóbbi terület betelepítésére azonban már nem került sor.

A levendula lepárlást Tihanyban mobil 1000 literes vízgőzdesztilláló készülékekben végezték, a szükséges 5 atmoszféra gőzt különálló gőzfejlesztő készülékkel állították elő. A lepárló edénybe 160- 200 kg nyersanyag képzett egy charge-ot, s a lepárlási idő 1 óra volt. Az illóolaj kihozatal 0,7-0,9 % volt. A levendula illóolaj esetében a minőséget számottevően az észter tartalom (linalilacetát) befolyásolja. A tihanyi levendula olaj 60% észtert tartalmaz, ami az eddig legjobb minőségűnek tartott Dél-francia illóolaj minőségét is esetenként meghaladta, miután ott csak néhány helyen és kifejezetten jó évjáratban érték el ezt a minőséget. A Tihanyból származó jó minőségű levendulaolajat elsősorban Magyarországon és Európában került értékesítésre.

Fotó: Bittera Gyula Alapítvány

1949-ben Bittera budapesti gyárát államosították. Ezután a Növényolajipari Kutató Intézet, a hazai Illatszer és Kozmetikai Ipar és végül a Gyógynövénykutató Intézet munkatársaként főképpen borsosmenta, francia levendula, muskotályzsálya, angelika és lestyán nemesítésével és agrotechnikai kérdéseivel foglalkozott. Vizsgálta a nyomelemek és a műtrágyák hatásait a terméshozamra és a minőségre. Több mint félévszázados munkássága alatt sok egyéni, intézeti és vállalati próbálkozás, számos tanulmány és kísérleti eredmény fűződik nevéhez. Neve külföldön, szakmai körökben még napjainkban is ismert. A minden idejét a termelő- és kutatómunkának szentelő, kiváló szakember 1970. október 21-én hunyt el Budapesten.

Forrás: Ernest Guenther: Tihanyi Levendulapalánta, The Essential Oils D.Van Nostrand Company Inc.Princeton, New Jersey 1961. 4.kiadás, III.kötet, 476-480.old.