Amilyen borzongató, olyan varázslatos – ez juthat elsőként eszünkbe arról a videóról, melyet 2020-ban rögzítettek a búvárok a Hévízi-tóba való merülésük során.

A Hévízi-tó forrásbarlangja a forráskráter oldalán nyílik, egy gömb alakú, körülbelül 70 × 90 méteres, 14 méter magas és 17 méter átmérőjű teremből áll. A barlangbejáraton keresztül, percenként 30–40 ezer liter vízhozamú, 38 °C-os forrás áramlik ki.

A kutatások kezdete

1864 és 1869 között, a tófürdő épületeinek építésekor Hencz Antal keszthelyi építész részletesen felmérte a tavat és 43 méter mélynek találta. Jordán Károly 1907-ben a tó fenekéről mintákat vett, és közben már megsejtette a forrásbarlangot.

1908 januárjában a fiumei Magyar Királyi Tengerészeti Hatóság búvára csak 22 méter mélyre tudott merülni, de a függőleges kráterfal oldalában több repedést, üreget talált, amelyekből a megfigyelése szerint víz tört elő. Még ugyanebben az évben három fiumei búvár érkezett, akik 12 és nyolc méter mélységből vízmintát vettek. Magyarországon ez a két merülés volt az első, barlangkutató merülés, mert a tó nyugati oldalában több, szűk barlangjáratot jeleztek a búvárok.

Az 1950-es években járunk, amikor az újabb búvármerülések eredményeként megállapították, hogy a tó forrásbarlangjához, a kráterbe leereszkedve 38 méter mélyen egy lapos folyosón keresztül vezet az út. A barlangba bejutást nehezíti a másodpercenként 403 liternyi, szemből kifelé áramló kevert termálvíz, amely komoly fizikai megterhelést jelent a búvároknak. Ez a folyosó négy méter után egy terembe torkollik. A terem 14 méter magas és 17 méter átmérőjű, s egy iszapnyereg osztja ketté, a keleti oldalon kisebb, a nyugati oldalon nagyobb mélyedést alkotva.

1972-től újabb merülések és a Hévízi-tó állapotának megőrzéséért komoly munkálatok folytak a mélyben.

A Hévízi-forrásbarlang további, tudományos célú kutatásai 1977. október 30-án megszakadtak, mert az addigi feltárás vezetője, Plózer István és társa, Páli Ferenc az egyik barlangi merülés közben, a megbeszélt időpontra nem tértek vissza és az értük induló mentőbúvárok már csak a holttestüket tudták a felszínre szállítani. 1985-ben Bíró Tamás búvár nem jött többé élve a felszínre.

Napjainkban tovább folynak a kutatási-karbantartási merülések, amelyekre negyedévente kerül sor egy megbízott búvárcsoporttal. Minden merülést többórás előkészület előz meg A, B, C tervvel felkészülve, s a búvárok mozgását felszíni biztosító figyeli.

A merülések legfőbb célja a forrásbarlang általános állapotának felülvizsgálata, a változások rögzítése a korábbi felmérésekhez képest. Az alábbi videó 2020. novemberében készült:

Kapcsolódó

Különlegességek az egyedülálló Hévízi-tóban

Azon kívül, hogy a Hévízi-tó a világ legnagyobb fürdésre is alkalmas termáltava, más szempontból is érdekességeket rejt.

Kapcsolódó

A világ legnagyobb fürdésre is alkalmas termáltava, a Hévízi-tó

Az Európában unikumnak számító Hévízi-tóhoz hasonló Új-Zélandon található, de annak 50 fokos vízhőmérséklete nem alkalmas fürdésre és gyógyászatra.