Balaton
A falu egyszerre idézi a múlt nyugalmát és a természet közelségét. Tavasszal pedig, mintha valaki színes ecsettel átfestette volna a bejáratát – rózsaszín virágok köszöntik az érkezőt.
Nem kell Japánig mennünk a virágzó fák látványáért – itt, Zalában is megbújik egy tavaszi mesevilág.
Vindornyafokot először 1358-ban említik mint nemesi falut. A 16. század elején a gazdag mezőgazdasági területekkel és szőlőheggyel bíró törpefalu a Derecskei és a Sárkány család birtokában volt. 1548-tól azonban a település folyamatos török támadásoknak volt kitéve, és 1615-re teljesen elnéptelenedett.
Újra benépesülni csak 1757-ben kezdett, bár a korabeli telepesekről kevés adat maradt fenn. Egy 1773-as felmérés német nemzetiségűnek írja le a lakosságot. A településszerkezet ekkoriban hasonló volt a korábbihoz: a jobbágyok mellett kuriális nemesek is éltek itt, akik főként a környező falvak szőlőiben dolgoztak.
A 19. századtól a Festeticsek szerezték meg a nemesi földek jelentős részét, de Vindornyafok szerény, falusias jellege egészen a 20. századig változatlan maradt.
A falu nevének eredete is érdekes: a „Vindornya” előtagot egyesek a latin vinitor (‘szőlőműves’) szóból származtatják, míg mások szerint a „vindornya” szó eredetileg tőzeges, lápos területet jelölt – talán utalva a falu határában egykor elterülő Vindornya-tóra. A „fok” a patakok torkolatát jelöli: itt találkozik a Vindornya-patak a Gyöngyös-patakkal.
A vérszilva egy díszfa, amely már kora tavasszal – gyakran még a lombfakadás előtt – rózsaszín virágtengerrel örvendeztet meg minket. Bár neve szilvára utal, terméséből ritkán lesz valódi gyümölcs – elsősorban díszítőértéke miatt ültetik. Mérete (4–7 méter) miatt ideális választás kisebb kertekbe, előkertekbe is, de kiválóan megállja a helyét utcafronti faként is. Különlegességét a sötét tónusú, elegáns lomb adja, amely üdítő színfolt lehet a zöld növények között. A savanykás ízű, apró termés ehető ugyan, mégis inkább harmonikus, látványos megjelenése miatt kedvelt – tavasszal pedig a virágzás teszi igazán emlékezetessé.
A sűrűn nyíló, élénk rózsaszín virágok március végén–április elején jelennek meg, nyáron pedig sötétbordó leveleivel hívja fel magára a figyelmet. Ez a karakteres színkontraszt különösen fotogénné teszi – nem csoda, hogy természetkedvelők és fotósok kedvenc célpontja, főleg akkor, ha egy egész fasorrá válik – mint ahogy az Vindornyafokon is történik.
Vindornyafok egyik legszebb arca tavasszal mutatkozik meg, amikor a településre vezető út mentén virágba borul a vérszilvafasor. A két oldalon sorakozó fák szinte rózsaszín alagúttá változtatják az utat, és különleges, békés hangulatot árasztanak.
A virágzás időszaka általában március vége és április közepe között van, de az időjárás függvényében rövidebb is lehet. A legszebb pillanatok hajnalban, amikor még harmatosak a szirmok, vagy késő délután, amikor a napfény meleg tónusban ragyogja be a virágokat.
A környék bővelkedik látnivalókban. Ha a vérszilvafasorral végeztél, érdemes folytatni a felfedezést:
• Rezi vára – közeli túracélpont, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílik a Balatonra.
• Tátika vára – az egyik legrégebbi zalai kővár romjai, festői erdei ösvényen keresztül érhető el, panorámás kilátással jutalmazva a kirándulót.
• Zalaszántói Béke Sztúpa – Európa egyik legnagyobb buddhista sztúpája, különleges spirituális hangulattal és csendes erdei környezettel.
• Hévíz – a világhírű gyógytó csupán néhány kilométerre van.
• Kis-Balaton – természetvédelmi terület, madármegfigyelők és túrázók paradicsoma.
Használd posztjaidnál a #CsodalatosBalaton hashtaget!