Balaton
A Tóti-hegy tetejéről ilyenkor különösen látványos a vidék, de a 347 méter magas hegy nemcsak a panoráma miatt érdekes: mai formája több millió év földtani folyamatairól mesél.
A Tóti-hegy Káptalantóti közelében, a Tapolcai-medence délkeleti peremén emelkedik, közvetlenül a Gulács keleti szomszédságában. A környék vulkáni eredetű hegyei közül karcsú, kúpszerű formájával tűnik ki, amely jelentősen különbözik például a Badacsony széles, lapos tetejű tömbjétől.
A Tóti-hegy 347 méteres magasságával nem tartozik a környék legmagasabb hegyei közé, fekvésének köszönhetően azonban nagyszerű kilátópont. A tetőről széles panoráma nyílik a Balaton-felvidék változatos felszínére, a környező hegyekre és a Balaton irányába.
A hegy Káptalantótihoz is szorosan kötődik: a település címerében látható kúp alakú hegy a Tóti-hegyet ábrázolja.
A Tóti-hegy története több millió évvel ezelőttre, a Balaton-felvidék vulkáni működésének időszakára vezet vissza. Kialakulása robbanásos kitörésekkel kezdődött, majd egy vagy több lávafolyás következett. A megszilárduló bazalt a környezeténél ellenállóbbnak bizonyult, ezért a hosszú lepusztulás során a környező, puhább üledékek gyorsabban pusztultak. Ennek eredményeként maradt vissza a ma látható, jellegzetes kúpos tanúhegy.
A Tóti-hegy formája ezért jelentősen eltér például a Badacsony széles, fennsíkszerű tömbjétől. Míg a Badacsonyt nagyobb kiterjedésű bazalttakaró jellemzi, a Tóti-hegyen kisebb bazaltsapka alakult ki. A hegy fő tömegét tömött bazalt alkotja, de hólyagos-lávás bazalt is előfordul rajta.
A vulkáni múlt nyomai ma is felismerhetők. A hegyen helyenként bazaltsziklák bukkannak a felszínre, a kőzetet pedig korábban kisebb bányákban is fejtették. A kitermelés azonban nem alakította át olyan jelentősen a Tóti-hegy formáját, mint a környék több más bazalthegyét.
A Tóti-hegy természeti értékei nem merülnek ki földtani érdekességeiben. Növényvilágának jellegzetes fajai között megtalálható az Orlay-murok, a tarka nőszirom, több kökörcsin és a piros vadszegfű.
Különlegessége a pannon madárbirs is. Apró termetű cserjéi a bazalt repedéseiben kapaszkodnak meg, ahol kevés talajjal és szélsőségesebb körülményekkel is meg kell birkózniuk.
A hegytető nyitottabb területén a növényzet már nem takarja el a környező vidéket, így épített kilátó nélkül is nagy terület belátható.
A Tóti-hegy különösen szép arcát mutatja azokon az őszi reggeleken, amikor a környező alacsonyabb területeken pára vagy köd alakul ki. Derült, gyenge szelű éjszakákon a felszín közelében erősen lehűlhet a levegő, a hidegebb levegő pedig a mélyebben fekvő területeken gyűlhet össze. Megfelelő nedvesség mellett hajnalra köd képződhet.
Fentről ilyenkor egészen másnak látszik a táj. A pára beül a mélyedésekbe, helyenként csak a facsoportok és a magasabb hátak emelkednek fölé. Közben a hegytetőt már elérheti a napfény, amely sárgás, aranyló árnyalatokat ad az őszi növényzetnek.
A látvány gyorsan változik. Ahogy magasabbra kerül a nap és melegszik a levegő, a páraréteg vékonyodni kezd. Lassan előtűnnek a rétek, erdősávok, utak és települések, és az addig csak részleteiben látható vidék fokozatosan kirajzolódik.
A Tóti-hegy nem tartozik a Balaton-felvidék legmagasabb hegyei közé, mégis sok minden megtalálható rajta abból, ami ezt a vidéket különlegessé teszi. Vulkáni múlt, bazaltsziklák, értékes növényvilág és tágas panoráma találkozik egy viszonylag kis területen.
Ősszel mindehhez a párás hajnalok látványa társul. A magasból ilyenkor különösen jól kirajzolódik a vidék tagoltsága: a mélyebben fekvő területeket pára töltheti ki, fölöttük pedig hegyek és erdős hátak emelkednek. Mire a nap magasabbra jut, a látvány ismét átalakul, és előbukkan a Balaton-felvidék ismerős tája.