Haláp – a tragikus sorsú óriások geoparkja
Hiába láttuk már ezerszer is a Balaton-felvidék mesés, ikonikus hegyeit, sosem láthatjuk elégszer és sosem láthatjuk ugyanúgy őket.
Bármelyik hegyre is kapaszkodunk fel, a Tapolcai-medencét ölelő, évmilliókkal ezelőtt kialakult vulkánjaink nem csupán lebilincselő látványt nyújtanak, de mindegyik számos felfedeznivalót is tartogat.
A kopasz tetejű Csobánc, a Tóti-hegy és a Gulács kis ikerkúpjai, a Badacsony és a Szent György-hegy mind ismert és méltán kedvelt kirándulóhelyek.
A Tapolcától csupán 4 kilométerre északra található, mostohább sorsú, kevésbé szemvidító látványt nyújtó, szétbányászott tanúhegy a Haláp, amely mind közül a legfiatalabb bazaltvulkán képződmény, s egyben a legfiatalabb turista-attrakció is.
A Haláp Tapolca felől érkezve – jobb felső csúcsán a kilátóval, alatta a szobrokkal, s ami ma első ránézésre hiányzik a hegyből, azt kárpótolja a tanösvény, és az egykori bányaterület semmihez sem fogható látványa.
Bazaltorgonák ugyanis nem csak a két legmagasabb és legdominánsabb balatoni hegyünkön találhatók, hanem a Hegyestűhöz hasonlóan a Halápon is bekukkanthatunk egy felhagyott bányaterületnek köszönhetően egy néhai vulkánba.
A zalahalápi temetőnél jobbra fordulva ez az első pihenő, ahonnan akár sétálhatunk is tovább.
A sorompó csupán pár perces séta, de kocsival bőven találunk parkolót előtte is.
Fotó: Noé Veronika | Csodálatos Balaton
És ámbár valóban páratlan geológiai élményparkot köszönhetünk a hegy tragédiájának, érdekes, hogy névadója maga is egy tragikus sorsú legenda hősnője.
Haláp ugyanis az utolsó óriás, Balaton egyedüli lánya volt, aki ember barátnőjében csalódva, badacsonyi égig érő várukból a mélybe vetette magát. Apja egy nagy sziklát szánt sírkövéül, amely őt is maga alá temette. A legenda szerint így jött létre a koporsó alakú Haláp hegy, s a szikla helyén feltörő vízből a tó, amit ma Balatonként ismerünk.
A hagyományos értelemben vett bakancsos turisták mellett a Halápon a geoturisták és az ezoterikus beállítottságú emberek is egészen különleges időt tölthetnek a szabadban, akár a tanösvényt követve, akár csak a csonka kúp kilátójából élvezve a páratlan kilátást, akár felfedezőként bolyongva a világtól elzárt, 8 hektáros, szétbányászott kráter ámulatba ejtő pusztaságában.
A kilátóból elénk táruló körpanoráma semmihez sem fogható:
előttünk a balatoni tanúhegyek ismerős sziluettjei, mögöttünk a távolban a Somló, és a sümegi várhoz sem kell külön távcső.
Geológiai szempontból a Haláp nagyobb és sokkal változatosabb, mint a hasonló sorsa jutott, hosszában elbányászott Hegyestű, itt ugyanis az öt-, hatszögletű, 20-40 de akár 60-80 cm-es oszlopok nem csak függőlegesen figyelhetők meg, hanem hol vízszintesek, s mint egy farakáson, járunk a tetejükön, hol ferdén haladnak attól függően, honnan indultak anno a kürtő felé.
A Haláp az összes tanúhegy közül a legnagyszerűbb kirándulóhely lehetne – s erre az utóbbi években szemmel látható törekvéseket is tett Zalahaláp önkormányzata és a bányavállalat.
A bányaterület, amely sokáig nem volt túl biztonságos, ma is lezárt sorompóval és figyelmeztető táblával várja az ideérkezőket. Ám rögtön mögötte már látható a 3 km hosszú, 10 állomásos tanösvény első megállója, amelyen – a többihez hasonlóan – segélykérő telefonszám is fel van tüntetve, hiszen a terület saját felelősségre látogatható. Az innen jobbra található csonka kúpra ma már korláttal ellátott lépcső vezet fel, s sok helyütt padokat is kihelyeztek.
Az 5. állomásnál egy kisebb és nagyobb körre válik szét a tanösvény, amelyek egyértelműen ki vannak táblázva, és akár gyerekekkel is lazán végigjárhatók. Az erdőben mohás kövek közt beszúrkáló fénynyalábok varázsolnak el, a krátermező szikláin gyíkok napoznak, gombák pöffeszkednek, és szinte mindenfelé kőrakások árulkodnak az előttünk ott jártakról.
1910 és 1990 között az eredetileg 358 m magas Halápból több mint 10 millió tonna követ bányásztak ki: 3 ma is megfigyelhető teraszon, 7 bányaudvarban összesen 70 métert taroltak le a hegy tetejéből.
S hova került ez a rengeteg bazalt? Például számos budapesti utcára macskakő formájában, vagy a 80-as években a Ferihegyi reptér kifutóihoz, de a régi M7-esen is halápi bazalton juthattak le a Balatonhoz.
Stonhenge balatoni panorámával
Aki nem akarná végigtúrázni az hegytetőt, csak a Stonehenge-re emlékeztető szobrok tövében élvezné a tájat és a hely energiáit, az a sorompótól jobbra indulva a középső bányaszintre jut. Itt található az Ébredő Vulkán szoborpark, amely valójában archaikusnak tűnő, modern emberalakokból áll – ellensúlyozva a maga módján mégis lenyűgöző tájsebet.
Rhea Marmentini és Balanyi Zoltán szobrászművészek munkái az ember és a kő találkozásáról mesélnek.
A sokáig kihasználatlan bányaudvar és a jobb sorsa érdemes, méltatlanul elfeledett tanúhegy ugyan egyelőre nem ad otthont koncerteknek, páratlan kulisszájú színháznak vagy egyéb rendezvényeknek, ám a fentről szív alakúra rongált kráter valóban olyan hely, amelyet örökre a szívébe zár, aki ellátogat ide.
Az érzés, amivel elhagyjuk a hegyet, így köszön vissza a felejthetetlen panorámával: