Bringázás Keszthelyről a Rezi várhoz hóesésben

Balaton

2023. február 2. Horváth Milán Horváth Milán | Csodálatos Balaton

Megosztás:

Keszthely téli nyugalmából bringáztam fel a 425 méteren fekvő Rezi várba, út közben hóviharba keveredtem és végül egy egészen különleges délutánt töltöttem a többszáz éve elhagyott falak között.

A Csodálatos Balaton partja, a Zalai dombok végtelen lehetőséget kínálnak a bringások számára, magam is sokszor bejártam már ezt a környéket, ezért most valami olyan célpontot kerestem, ami nincs rajta a balatoni bringázások „A listáján”. A Rezi várba indultam.

Egy ősrégi „Piroskával” a Csehszlovák Bzmot vonattal érkeztem Keszthelyre. Egyszerre döbbenetes és mélyen megnyugtató, hogy járnak még ezek. Gyerekkoromban ez volt A Vonat, manapság azonban – érthető okokból – nem igazán látni őket. Most viszont valahogy kifogtam egyet. A világon semmi sem változott rajta, ezeken a kárpitokon legalább 4 évtizednyi utas zötyögött már fel-alá az országban.

1 / 20

Bringázás Keszthelyről a Rezi várhoz hóesésben

FOTÓ: Horváth Milán | Csodálatos Balaton

Többször megfordultam idén télen Keszthelyen, ahol ilyenkor sokkal nyugodtabban, a nyári balatoni nyüzsgés nélkül élhető át a város – amúgy lenyűgöző – szépsége.

A bringautat követve, átgurultam a sétálóutcán a Fő térről a kastélykertbe. Már-már közhely ez az útvonal, de nem létezhet keszthelyi indulás enélkül. Csípős hideg volt, vastag szürke felhők gyülekeztek, szinte egyedül voltam a kertben. Amikor indultam akkor még nem csak a Rezi várat, hanem a szomszédos Tátikát is beleterveztem az útvonalba, de aztán a Festetics-kastély fölött gyülekező vastag felhők közbeszóltak.

5 / 20

Bringázás Keszthelyről a Rezi várhoz hóesésben

FOTÓ: Horváth Milán | Csodálatos Balaton

A Sopron utcán indultam kifelé a városból, majd – stílszerűen – a Rezi útra kanyarodtam. Körülbelül ekkor kezdődhetett, először csak apró pelyhekkel, szállingózva. Már ekkor éreztem, hogy nehezebb nap lesz ez annál, mint amilyennek a tervezőasztal mellől ígérkezett, de hát a tél az ilyen. Cserszegtomajon már apró kis tűszúrásokként csapódott az arcomba a hó: feltámadt a szél. A kastélytól alig 9 kilométerre van Rezi falu, de ekkorra már annyira átfagytam, hogy meg kellett állnom valahol. Azt is hamar beláttam, hogy ilyen időben még ha fel is küzdeném magam a várba, szinte semmit sem látnék belőle.

Ha baj van, a falusi kocsmákra mindig lehet számítani.

Leültem átmelegedni a Rezi kocsma lusta macskái mellé, és pár gyanakvó pillantás visszaverése után hamar szóba elegyedtem a helyiekkel, akik hasznos útvonal tanácsokkal láttak el. Elmondták például, hogy a vártól Zalaszántó felé vezető ösvény, amit én bátran ráterveztem az útvonalra, az még jó időben is bringázhatatlan, ilyenkor viszont egyenesen őrültség lenne arra menni bármivel. És mivel tudom nagyon jól, hogy a falusi kocsmák – legalábbis ilyesfajta – tanácsait meg kell fogadni, átterveztem az utat, és egy jó erős presszó kávé mellett vártam, hogy alábbhagyjon a havazás. Igazi bringás idill! – gondoltam. Ha csak eddig jutok ma, hát legyen, legalább lesz egy történetem. Egy jó órát ültem itt, már rendesen kiolvadtak a végtagjaim, és bár úgy látszott, hogy elállni ez bizony nem fog egyhamar, elcsendesedett a havazás.

6 / 20

Bringázás Keszthelyről a Rezi várhoz hóesésben

FOTÓ: Horváth Milán | Csodálatos Balaton

Továbbindultam. A Meleg-hegy sem vesztegette az idejét, már a faluban meredek mászás elé állított. Hamarosan elfogyott az aszfalt és egy gyönyörű murvás út indult felfelé.

A hó továbbra is folyamatosan esett, de itt még nem igazán maradt meg, inkább azonnal sárrá változott, ami nem segített sokat a mászásban. Aztán felfelé haladva egyre több és több hó maradt meg az ösvényen, míg azon nem vettem észre magam, hogy úgy ropog a hó a kerekeim alatt, ahogy a bakancsom alatt szokott igazán nagy teleken.

8 / 20

Bringázás Keszthelyről a Rezi várhoz hóesésben

FOTÓ: Horváth Milán | Csodálatos Balaton

A murva út hamarosan egy keskeny csapássá változott, itt már többször kényszerültem leszállni, hol a meredekség, hol pedig egy kidőlt fa miatt. A falutól körülbelül 5 kilométerre egy sorompó és egy fedett pihenőhely jelzi, hogy megérkeztem. Még egy utolsó meredek emelkedő, és előbukkannak a hóval hintett falak.

A Rezi vár története egészen az 1200-as évekig nyúlik, építtetői valószínűleg a Pécz nembeli Apor és Lukács lehettek.

Számos tulajdonosváltáson ment át, amíg Mátyás király halála után Habsburg Miksa német-római császár zsoldosai foglalták el, rá egy évre maga Kinizsi Pál foglalta vissza – e hadjáratban csatázott utoljára a még Hunyadi Mátyás által létrehozott fekete sereg. 1589-ben egy török portya, valószínűleg Tátika várával együtt felégette az apró várat, innentől kezdve már romként említik az oklevelek. Az 1700-as években a Festetics családhoz került, de egészen 2000-ig csak omladoztak a falai, ekkor került csak sor a felújítására.

16 / 20

Bringázás Keszthelyről a Rezi várhoz hóesésben

FOTÓ: Horváth Milán | Csodálatos Balaton

Mikor felértem, vastag szürkeség vette körül, és bár korábbi fotókon láttam, hogy milyen gyönyörű innen a kilátás, most valahogy egy cseppet sem bántam, hogy a havazás miatt nem láthatom. Egyedül voltam itt, a közelben sem volt még egy olyan őrült túrázó, aki ilyen időben is nekivágott volna ennek az útnak, ez pedig egészen különleges élmény volt.

18 / 20

Bringázás Keszthelyről a Rezi várhoz hóesésben

FOTÓ: Horváth Milán | Csodálatos Balaton

Körbejártam a falakat, néztem a hóesést. Majdnem egy órát töltöttem fent, pedig a jeges szél nem marasztalt túlságosan. Pont mielőtt visszaindultam volna, egy kicsit kitisztult az ég, és kaptam egy kóstolót a látványból. Megkerestem az ösvényt, amiről a kocsmában lebeszéltek, és be kellett látnom, hogy igazuk van.

Rezi felé indultam vissza, és bár az időjárás enyhült egy kicsit, már nem volt időm naplemente előtt elérni Tátika várát. Így legalább van még egy okom arra, hogy visszatérjek ebbe a gyönyörű tájba, és megnézzem milyen tiszta időben.

Adatok és letölthető térkép / gpx:

Táv: 32 km, szint: 340 méter, idő fotózással: 3,5 óra, nehézség: közepes
Letölthető GPX fájl az útvonalról IDE KATTINTVA

A cikkben szereplő Lapierre e-crosshill 5.2 elektromos kerékpárt a tószegi Accell Hunland Kft., Magyarország legnagyobb kerékpár összeszerelő gyára biztosította. A vállalat az elektromos kerékpárok fontos szállítója Európában, ahol bevétel tekintetében piacvezető. A holland Accell Group nemzetközi kerékpárgyártó cég hazai leányvállalatát Magyarország 100 legnagyobb vállalata között tarják számon. A cégcsoport legismertebb márkái: Batavus, Sparta, Koga, Ghost, Haibike, Winora, Sinus, Raleigh, Diamondback, Lapierre, Tunturi, Atala.

Az Accell Group 15 országban – köztük Hollandiában, Németországban, Franciaországban, Törökországban, Kínában – közel 3300 főt foglalkoztat és több mint 80 országban értékesíti termékeit. A csoport vezető szerepet tölt be a kerékpárok, kerékpár-alkatrészek és -kiegészítők közép- és felsőkategóriás szegmenseiben Nyugat-Európában, és az Egyesült Királyságban.