Az egykori gyenesdiási kőbánya fehér sziklafalai

Itthon

2020. november 4. Szabó Zoltán Csodálatos Balaton

Megosztás:

A tájseben az esővíz izgalmas felszíni formákat alakított ki: kicsi folyóvölgyeket, hosszan tartó hegyvonulatokat, kanyonokat.

A késő-triász bizonyos szakaszában a Tethys óceánt szegélyező széles selfen (self = a szárazföld folytatása a tenger irányába enyhe lejtéssel, a széle hirtelen meredeken ér véget) hatalmas tömegű dolomit kőzet képződött. A meleg, sekély tengerben eredetileg mésziszap ülepedett le. A periodikusan ismétlődő tengerszintváltozások során azonban a mésziszap üledék rendszeresen szárazra került, s valószínűleg a mikroorganizmusok közreműködésével az eredeti kalcium-karbonát anyaga átalakult kalcium-magnézium-karbonáttá, azaz dolomittá. A Keszthelyi-hegység uralkodó része ebből a kőzetből épül fel, mészkő csak kisebb kiterjedésben található.

Gyenesdiáson több, mára már felhagyott bányagödör áll emlékéül a hajdani kőfejtésnek, a keleti bányaudvar különösen látványos: hatalmas vízmosásokat, kanyonokat és más, már-már mesebeli formákat alakított ki a természet ereje.

A bányagödörhöz a gyenesdiási Nagymezőről egy néhány perces sétával érhetünk el.

fotó © Csodálatos Balaton

A felhagyott kőfejtőket a természet már jórészt visszahódította, főként feketefenyő-erdők formájában.

fotó © Csodálatos Balaton

A bányagödörben betekintést nyerhetünk a felszín alá is, a hegység jellemzően dolomitos-mészköves tömegébe. A falak tetején jól látszik, hogy a sérülékeny vegetáció a felszínen szinte csak hártya vékonyságú, a takaró nélkül maradó kőzet pedig mennyire mállékony, gyenge az erózióval szemben.

A felhagyott murvabánya a Pipa-hegyen.