Balaton
Balatonakarattya vízpartját strandok és zöld partszakaszok tagolják, mögöttük pedig meredeken emelkedik a magaspart. A település alsó és felső része ezért egészen más arcát mutatja.
Akarattya érdekessége éppen ebben a kettősségben rejlik. Lent közvetlenül a Balaton mellett járunk, fent pedig a magaspart pereméről nyílik kilátás a tóra. Ehhez társul a Rákóczi-fa története, a több mint százéves vasút és egy olyan üdülőtelep múltja, amely nagyrészt a 20. században alakult ki.
Balatonakarattyán több helyen is elérhető a Balaton. A település strandjai közé tartozik a Bercsényi, a Bezerédj, a Lidó és a Gumirádli strand.
A Bercsényi és a Lidó strand közvetlenül a magaspart tövében fekszik. A szintkülönbség miatt a vízpart megközelítése is jellegzetes része Akarattyának: a Bercsényi és a Koppány lejárón gépjárművel, kerékpárral és gyalogosan is le lehet jutni a tóhoz.
A vízparttól felfelé haladva fokozatosan megváltozik Akarattya képe. A strandokat és a part menti részeket nyaralóutcák, kertek és a magaspart közelében futó sétányok váltják fel.
Itt található a Kisfaludy sétány is, Balatonakarattya egyik legismertebb része. A magaspart természetes kilátópontként emelkedik a Balaton fölé, a sétányról pedig széles panoráma nyílik a tóra. A hely jelentőségét jól mutatja, hogy a Kisfaludy sétányt „a Balaton erkélyének” is nevezik.
A magaspart közelében található a Rákóczi park, ahol egykor a híres akarattyai szilfa állt.
A fa pontos korát nem ismerjük. Eötvös Károly az Utazás a Balaton körül című művében azt írta róla, hogy már az 1532-es kenesei országgyűlés idején is állhatott. Az biztos, hogy évszázadokon át határfaként szolgált.
A helyi hagyomány II. Rákóczi Ferenc személyét is összekapcsolta a fával. A monda szerint a fejedelem megpihent alatta, ezt azonban történelmi források nem igazolják.
A környék ugyanakkor valóban kapcsolódik a kuruc kor eseményeihez: Béri Balogh Ádám 1707-ben a közeli Hosszúmezőn vívott győztes csatát a császári csapatokkal.
Az öreg szil ma már nem áll, emlékét azonban a Rákóczi park és a hozzá kapcsolódó történetek őrzik.
A 18. század végén Akarattya még pusztaként szerepelt a forrásokban. 1795-ben Akarattyai puszta néven Vörösberényhez tartozott, 1869-től pedig Keneséhez.
Fényes Elek szerint 1836-ban a csárda körüli pusztának mindössze 33 lakója volt. Egy évszázaddal később is csak körülbelül negyvenen éltek Akarattyán.
A nagyobb változás az 1920-as évek végén indult el. A terület szántóit és legelőit 1929-ben felparcellázták, és ettől az időszaktól említik Akarattyát nyaralóhelyként. A következő években egyre több villa és nyaraló épült, a település pedig gyors fejlődésnek indult.
Az észak-balatoni vasútvonal ünnepélyes megnyitását 1909. július 8-án tartották. A vasút kiépítésével Budapest felől is egyszerűbbé vált eljutni a Balaton északi partjára.
A vonal egyik különleges akarattyai építménye az alagút, amely 1909-ben készült. A MÁV adatai szerint 96 méter hosszú, és ma is a vasútvonal része.
A vasút később a nyaralótelep fejlődésében is fontos szerepet játszott, hiszen jelentősen javította Akarattya megközelíthetőségét.
Akarattya 1869-től Keneséhez tartozott, később Balatonkenese része lett. Balatonakarattya 2014. október 12-én vált önálló községgé.
A mai település arculatát erősen meghatározza a vízpart és a magaspart közötti szintkülönbség. Lent a Balaton és a strandok, fent pedig a nyaralóutcák, a Kisfaludy sétány és a Rákóczi park találhatók.
A vízpart és a magaspart együtt adja Balatonakarattya sajátos karakterét: ugyanarra a balatoni tájra egészen más nézőpontból tekinthetünk lentről és fentről.