A Kis-Balaton nem csak múzsa, vagy madárlesők és horgászok paradicsoma, feltöltődni vágyó természetjárók kedvence – sokkal inkább egy olyan hely, ahol nem csak a berekben megbúvó élővilágot fedezhetjük fel, hanem páratlanul gazdag történelmi emlékeinket is.

Aki a Kis-Balatonra igyekszik, a Balaton nyugati csücskét Sármelléken át elhagyva, a Kis-Balaton két tározója közötti földnyelven áthalad a Zalavár nevű falucskán.

Fotó: Noé Veronika | Csodálatos Balaton

Fotó: Noé Veronika | Csodálatos Balaton

A község beszélő neve, amely az emberlakta történelem során mindvégig különös jelentőséggel bírt, ma is arra enged következtetni, hogy itt egykoron az államalapítást követő megyerendszer lényegét képező vár állott – s ma akad felfedezésre váró kőhalom bőven.

A Zala széles völgye, s az egykor idáig húzódó Balaton mindig is kedvező feltételeket biztosított az itt megtelepedő különböző népek számára. A halban és vadban gazdag, kedvező mikroklímájú, enyhe telű vidék első erődített, sánccal és árokkal körülvett települését, amely egykor a balatonhídvégi átkelőnél állt, a Krisztus előtti 3. századra datálják.

A terület később a rómaiak által szervezett Pannónia tartomány részeként, a kereskedelmi útvonalakon keresztül kapcsolódott be a római birodalom vérkeringésébe, ugyanis a Borostyánkő út Zalalövőnél szelte át a Zalát. A 4. században a Keszthelyi-öböl fenékpusztai átkelőjén épült gigantikus római erődítmény nyomai ma is sejtetik egykori dimenzióit. A hunok, keleti gótok és langobárdok után a terület az avar birodalom része lett.

Fotó: Noé Veronika | Csodálatos Balaton

Zalaváron, ahol az általános iskola a mai napig Cirill és Metód nevét viseli, kőbe vésték a 9. században ide érkező bibliafordító és hittérítő testvérpár emlékét azon a Várszigeten, amely a keresztény hitélet és írásbeliség központja volt. Mielőtt a Balaton-felvidéket és a Balaton somogyi oldalát is birtokba vették honfoglaló őseink, a zalavári vársziget környéke számított az ország legsűrűbben lakott vidékének.

Rengeteg azon települések száma, amelyek Zalavárhoz hasonlóan beszélnek hozzánk, őrzik a vidék páratlanul gazdag történelmét. A magyar törzsek idejében a mai Zala, Vas és Somogy egy része Kál horka birtoka volt – a Káli-medence falvai ma is erről árulkodnak. A frank központ, Mosaburg – a mai Zalavár – egy ideig zavartalanul létezett a környéken megjelenő honfoglaláskori települések mellett. Örs, Berény és Besenyő ma Vörs, Balatonberény és Balatonszentgyörgy.

Szent István idejében a mai Zala megye az utolsó gyepűvonal legnyugatibb lakott vidéke volt. Kolon megye néven, talán első ispánja után, egy 1009-ben kelt adománylevélben bukkan fel először, első központja a beszélő dűlőnevek alapján a mai Balatonmagyaród és Zalakomár között lehetett. Szent László uralkodása alatt Zalavár azonban, a Zala folyó szigetén, megyeközpont lett. Ekkor erődítik meg a Várszigetet, ahol már állt a Szent István által alapított benedekrendi monostor. Magát a várat 1164-ben említik először, és az írásos emlékek alapján 1702-ben, végvári funkcióit elveszítve, I. Lipót felrobbantatta, majd elbontották.

Fotó: Noé Veronika | Csodálatos Balaton

De mit is látunk mindebből a lenyűgözően gazdag történelemből, ha ide látogatunk?

Ha Zalaváron át a Kányavári szigetre igyekszünk, a falutáblát elhagyva balról legelésző bivalycsorda örvendeztethet meg látványával, kicsit odébb pedig szerény tábla jelzi jobb kéz felől, hogy a vizenyős mezőn egykor bazilika állt.

Kis fahídon gyalogosan átkelve, boltívként összehajoló fák árnyékában, szépen kaszált fűben már mintha maga az odavezető út is a természet katedrálisában vinne. Néhány perces séta után érjük el az egykori Keresztelő Szent Jánosról elnevezett bazilika alapfalait.

Fotó: Noé Veronika | Csodálatos Balaton

A háromhajós, körülbelül 20 méter hosszú templom egykor egy aprócska szigeten magasodott a mocsárvidék fölé, és a maga korában rendkívül impozáns lehetett. A padlóját fedő nagy gránitkövekből egy még ma is megtalálható a négy pillér között.

Fotó: Noé Veronika | Csodálatos Balaton

A főútra visszatérve, pár méterrel lejjebb a másik oldalon már látszik egy épületegyüttes egy fura, jurtára és templomra egyszerre emlékeztető építménnyel.

Fotó: Noé Veronika | Csodálatos Balaton

Itt, szó szerint egy kőhajításnyira a Kis-Balatontól, már az egykori Várszigeten állunk, ahol ma minden összeér: a régmúlt korok nyomai mellett szépen megfér a méltó helyet talált milleniumi emlékmű, és a Kis-Balaton Ház is, ahol akár a legkisebbeknek kialakított vizes játszótér mellett ihatunk egy kávét, mielőtt felfedezzük egykor itt élt őseink történetét, és a környező élővilágot bemutató kiállítást. Interaktív kikapcsolódás formájában kapunk betekintést a téli és nyári berek élővilágának olyan részleteibe is, amelyet a szigorúan védett részeken kihelyezett kamerák segítségével ismerhetünk meg. Innen aztán akár két keréken is felfedezhetjük a Kis-Balatont, hiszen biciklikölcsönző is működik itt.

Fotó: Noé Veronika | Csodálatos Balaton

Nem is gondolná az ember, mennyi történelmi emlék zsúfolódik erre a kicsi, egykor földsánccal megerősített területre – a Karoling-, Árpád- és késő középkorban itt élt emberek nyomai az ásatások során gazdag leletanyag formájában kerülnek újra napvilágra. Vannak itt templomromok, erődítések, sörfőző és kút. Kelet-közép-európai szinten is egyik legnagyobbnak számító, a Hadrianus mártír tiszteletére emelt zarándoktemplom volt, több szintre osztott belső térrel, folyosókriptával, márványfaragványokkal és színes üvegablakokkal.

Fotó: Noé Veronika | Csodálatos Balaton

A Vársziget felfedezése után pedig érdemes kerékpárra pattanni, és átbiciklizni a közeli Kányavári-szigetre – csodálatos, igazán tartalmas kirándulás lehet ez még most, a színpompás őszben is.