Salföld – kicsi falvacska nagy vonzerővel a Káli-medence szívében

Három utca, félszáznál alig több ház, kertek, majorok és mindössze ötven ott élő lakos – ez Salföld.

A Káli-medence aprócska települése azonban nem csak az ott lakóké, hiszen megőrzött környezetével, építészeti hagyományaival, országos örökségünk kicsiny, de fontos része.

Salföld a Káli-medence Balaton felé nyíló kapujában, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park szívében fekszik, jelentős geológiai, botanikai és népi építészeti emlékekkel. Területén már 900 körül megjelentek a honfoglaló magyarok: a dimbes-dombos vidék Kál horka, majd Vérbulcsú nemzetségek szálláshelye volt. Később Koppány vezéré lett ez a földterület. Az őt legyőző Szent István király Zala vármegyéhez csatolta Salföldet, amely kezdetben három falvat foglalt magába: Ábrahám, Alsó- és Felső-Kőkút településeket. Az Árpád-házi királyok idején Salkőkútnak nevezték, valószínűleg azért, mert az egyik legismertebb birtokos az Atyusz nemzetségbeli tagja Sal (Saul) volt.

Salföld sorsa 1543 után megpecsételődött: a török haderő elfoglalta Székesfehérvárt, aztán ostromolta a környék várait. A Káli medence falvai közt Salföld is elpusztult. Csak 1711 után éledt újra a falu. A II. világháborúban sok hősi halottja és mártírja volt a falunak, az épületek azonban viszonylag jól átvészelték a háborús éveket. Salföld társadalmát 1950-től a szocialista rendszer gyökeresen átalakította. 1973-tól a falu hanyatlani kezdett, megkezdődött az elvándorlás, 1990-re 77 főre apadt a lélekszám. A régi házakat aztán olyan városiak vették meg és újították fel, akiket vonzott a környék, és a táj szépsége. A hajdani nyaralók némelyike mára tősgyökeres salföldi lett, mert közülük többen letelepedtek itt, némiképp gyarapítva a lakosságot.

A falu történelmileg kialakult és fennmaradt szerkezete, beépítési módjának viszonylagos érintetlensége, voltaképp egy 19. századi faluképet idéz meg. A fehérre meszelt, oromdíszes házak a hagyományos Balaton-felvidéki építészet jellegzetességeit tükrözik.

A házak udvarába benézve feltűnőek a hosszú tornácok, amelyeket itt gádornak neveznek. A legtöbb tornác közepén, a konyha bejáratával szemben klasszicista stílusú, vaskos oszlopokra épített, timpanonos kiugró tornácrész is van, ez az úgynevezett kódisállás, amely nevét arról kapta, hogy oltalmában meghúzódhatott a szegény vándor, és ha éjszaka jól viselte magát, még reggelit is kaphatott a háziaktól, mielőtt továbbindult.

#CsodalatosBalaton Kövess minket Instagramon is!

Használd posztjaidnál a #CsodalatosBalaton hashtaget!