Balaton
A füves, ligetes részek között nagy kőtömbök és hosszabb kőhátak bukkannak elő, a sziklák felszínén pedig mélyedések, barázdák és különös formák láthatók. Itt található a terület legismertebb képződménye, a Kelemen-kő, vagyis az Ingókő is.
Bár a Balaton-felvidékről sokaknak elsősorban a bazalthegyek jutnak eszébe, a szentbékkállai kövek nem vulkáni eredetűek. Történetük mintegy 10 millió évvel ezelőtt, a Pannon-tó idején kezdődött.
A Kőtenger kőtömbjeinek anyaga a Kállai Kavics Formációhoz tartozik. Homokos és kavicsos üledékei a Pannon-tó egykori partvidékén rakódtak le. A területre érkező folyók hordalékából részben delták épültek, az üledéket pedig a tó hullámzása és áramlása is átdolgozta. A homokrétegekbe időnként jelentős mennyiségű kvarcitkavics került.
A későbbi évmilliók során a homokos-kavicsos anyag egyes részeit kova cementálta össze, így helyenként rendkívül kemény kőzet alakult ki. A cementálódás nem volt egyenletes: a kevésbé ellenálló részek idővel könnyebben lepusztultak, míg a keményebb kőzet megmaradt.
Sokáig az sem volt egyértelmű, honnan származott a kőzetet megszilárdító kova. Korábban a Balaton-felvidék bazaltvulkánosságának utóhatásával is kapcsolatba hozták, és felmerült, hogy vulkáni működéshez kapcsolódó forró vizek játszhattak szerepet a folyamatban. Az újabb magyarázat inkább a felszín alatt mozgó vizek jelentőségét emeli ki: a völgyek felé áramló talajvízből a megváltozó fizikai és kémiai körülmények hatására kova válhatott ki, amely összecementálta az üledék egy részét.
A keményebb kőzet fokozatosan kipreparálódott a környezetéből. A kőtömbök felszínre kerülését nagyjából 1,5 millió évvel ezelőttre teszik, ezután pedig a jégkorszak hidegebb időszakainak erős szelei is tovább alakították őket.
A szél által sodort homok hosszú időn keresztül csiszolta a sziklákat. Ennek nyomai ma is felfedezhetők: egyes helyeken barázdák és simára koptatott felületek láthatók, a kőzetbe ágyazódott kemény kvarckavicsok kiálló részeit pedig szinte síkra csiszolta a homokfúvás. Reggel vagy késő délután, megfelelő fényben bizonyos köveken az egykori uralkodó szélirányra utaló szélbarázdák is jól kirajzolódnak.
A Kőtenger jellegzetes formái közé tartoznak az úgynevezett madáritatók is. Ezek kisebb-nagyobb mélyedések a sziklák felszínén, amelyekben eső után megállhat a víz. Elsősorban a kőzet egyenetlen cementálódása során jöttek létre. A bennük összegyűlő vízbe kerülő növényi és állati maradványok bomlásakor keletkező gyenge savak, valamint a növények gyökérsavai ugyan hatnak a kőzetre, de annak nagy ellenálló képessége miatt csak csekély mértékben.
A feltűnőbb sziklák közül több saját nevet is kapott. A régi elnevezések között szerepel például a Billenőkő, a Kígyókő, a Laposkő, a Szószék és a Trón.
A Kőtenger legismertebb képződménye a Kelemen-kő, amelyet Ingókőként és Aligátor-sziklaként is említenek. Két egymáson fekvő nagy kőtömb alkotja, a felső kőpad pedig mindössze három ponton támaszkodik. Különleges helyzetének köszönhetően enyhén meg tud billenni, elmozdulása akár 15 centiméteres is lehet.
A különös egyensúly természetes folyamatok eredménye. A keményebbre cementálódott részek jobban ellenálltak a pusztulásnak, miközben a körülöttük lévő kevésbé ellenálló anyag fokozatosan eltűnt.
A Káli-medence más részein is találkozhatunk hasonló képződményekkel, a legismertebbek Szentbékkálla mellett Salföld és Kővágóörs környékén találhatók. A szentbékkállai terület különösen értékes, mert itt viszonylag nagy, összefüggő kőhát maradt fenn.
A kemény, kovás kőzetet évszázadokon át hasznosították: malom- és köszörűköveket faragtak belőle. A kőkitermelés több helyen jelentősen átalakította az eredeti felszínt, és a korábbi kőtengerek egy része megfogyatkozott.
A kőmegmunkálás régi hagyományát a közeli Kővágóörs neve is őrzi.
A Kőtenger Szentbékkálla felől gyalogosan is könnyen elérhető. A településen áthaladó kék turistajelzés, vagyis az Országos Kéktúra útvonala vezet a területhez. A Petőfi utcai buszmegállótól mintegy 1,2 kilométeres sétával, körülbelül 25 méter szintemelkedéssel érhető el.
Autóval több lehetőség is van. A településen, a Kossuth Lajos utcában, a templom mellett is lehet parkolni, innen gyalog folytatható az út. A Kőtengerhez közelebb szintén található ingyenes parkoló: a Kossuth utcáról a Jókai utcára fordulva, majd a falun túl a földutat követve lehet eljutni hozzá. Az irányt táblák is jelzik.
Tömegközlekedéssel a Szentbékkálla, Petőfi utca autóbusz-megálló a megfelelő kiindulópont.