Balaton
Vastag köd fedte utunkat, míg Szentbékkállára autóztunk, hogy onnan indulva felfedezhessük a Káli-medence szépségeit. Bíztunk az időjósokban és saját tapasztalatainkban, hogy a melengető napsugarak idővel „felzabálják” majd a szürkeséget.
A szentbékkállai templomtól indultunk,

ahonnan a sárga háromszög jelzést követve a Fekete-hegy felé vettük az irányt. A köd továbbra is sejtelmes felhőbe burkolta a tájat.

Az Öreg-hegyi szőlőkhöz vezető aszfaltútról erdei gyalogútra kanyarodtunk. A fokozottan védett terület mesébe illő, és lenyűgöző volt a természet pihenő-üzemmódra váltását megfigyelni. Ezért, illetve az avar lepte kövek miatt egy picit lassabb tempóra váltottunk.


Következett egy nehezebb szakasz: meredeken megindult az ösvény, s a porló, köves talajon a fa gyökereibe kapaszkodva haladtunk, másztunk a Keleményes-kő bazalt „palacsintáihoz”.

Innen lenyűgöző kilátás nyílik a tanúhegyekre, melyeket sajnos ködfelhő takart.


Bíztunk abban, hogy a Fekete-hegyre érve, az Eötvös Károly-kilátóból már tiszta panorámában gyönyörködhetünk. Annak ellenére, hogy továbbra is páraburok vette körbe a tanúhegyeket, tátva maradt a szánk a látványtól.

A 369 méter magas Fekete-hegyen álló háromszintes Eötvös Károly-kilátóból az egész Káli-medencére, a Hegyestűre, a Tapolcai-medence tanúhegyeire, a Balaton medencéjére, azon túl a fonyódi kettős hegyre, nyugat felé a Keszthelyi-hegység laposan elterülő hegyhátára, előtte a Szigligeti-öböl és jellegzetes csúcsaira is ráláthatunk tiszta időben.

A hegyről lefele a köves, meredek ösvény után kellemes úton folytattuk a túrát.

Elhaladtunk az Ölelő fa mellett is, melyen 14. Dalai Láma egy gondolata áll.

Látogatók vagyunk ezen a bolygón. Kilencven, vagy legfeljebb száz évig vagyunk itt. Ezen idő alatt meg kell próbálnunk valami jót, valami hasznosat kezdeni az életünkkel. Ha hozzájárulsz más emberek boldogságához, akkor meg fogod találni az igazi célt, az élet igazi értelmét.

Az erdei útról kiérve szőlők között sétálva értünk el az Öreg-hegyi kúthoz.

A szentbékkállai templom tornya már jól kivehető.

Az Öreg-hegyi kút biztos vízvételezési lehetőség az Országos Kéktúra mentén, de több, mint egyszerű forrás: szép foglalata mementója azoknak az időknek, amikor nagy becsben tartották a faluszéli szőlők öntözéséhez elengedhetetlen vizet.

A Töttöskáli templomromhoz haladtunk tovább, s a forrásvízen kívül a látványt is ittuk magunkba.

Valószínűleg az Árpád-korban, a 12-13. században épült a Töttöskáli templom, melyről készült csodálatos, tavalyi fotóinkat ITT láthatod.


Itt ért volna véget a tervezett túránk, de nem tudtunk elszakadni ettől a mesés helytől. Így egy kanyarral a Velétei palotaromhoz, majd a Kőtengerhez is elsétáltunk.

Feltehetően a 14. században a veszprémi püspök építtette a gótikus stílusú velétei palotát, a helyi mondák pedig III. Endre király egyik feleségének vadászkastélyaként is említik. Azon ritka balatoni, középkori eredetű romok közé tartozik, amelyek nem közvetlen egyházi célokat szolgáltak.
Az emelet magasságáig álló, tetőtlen falak között elidőztünk egy keveset, majd néhány kanyargós, itt-ott meredekebb útszakasz után elértünk a Kőtengerhez.

A Káli-medencében több helyen is találunk kisebb-nagyobb kőtengereket, de a szentbékkállai a legnagyobb és a legszebb. Az itt fekvő sziklák a Pannon-tengerben lerakódott homokból képződtek, melyet idővel a feltörő kovasavas oldatok átjártak, összecementáltak. A létrejött, szilícium-dioxid tartalmú, nagyon kemény kőzetekből az évmilliók alatt az erózió szép lassan eltüntette a puhább részeket, így jöttek létre a ma is látható, változatos formák.

A cikkben szereplő fotók 2019. október 27-én készültek Szentbékkállán, a Magyar Turizmus Média Kft. tulajdonát képezik, azokat interneten, nyomtatott formában, vagy bármilyen más módon megjelentetni, másolni, közölni tilos. A fentiektől eltérni kizárólag a www.csodalatosbalaton.hu oldal üzemeltetőjének írásos engedélyével van lehetőség.
Használd posztjaidnál a #CsodalatosBalaton hashtaget!