Balaton
Jó ideje divat városi értelmiségi körökben Balaton-közeli településen falusi házat venni. Két eset van: vagy tetőtér-beépítéssel, hatalmas ablakokkal reprezentativ nyaralóvá alakítják, vagy ragaszkodva az eredeti állapothoz, megkísérlik otthon érezni magukat a számukra szokatlan skanzenben.
Kővágóörs, Jókai u. 18.
Kerner Gábor írása és fotói
A helybéliek Katus néni házaként emlegették. Katus nénit magam is ismertem akkor, amikor még lakta a romos épületet és használta a benne lévő lapos kemencét. Hol az első szobát használta, hol pedig a hátsót. Az mindig attól függött, hogy éppen melyik helyiség fölött volt nádtető. A provizórikus nádpótlások után Katus néni meghalt és az épületet megvásárolták nyaraló céljára.

Külön érdekessége a kőből rakott macskalépcső, mely valószínű az első lehetett a faluban és az összes többi ettől a háztól eredeztethető, igaz azokat már téglából falazták. Az épület rendkívül rossz állapotban volt, délnyugati hosszfala ki akart dőlni, a tető hiányos volt.


Én meg azt mondtam, hogy nem, mert tartozunk a megőrzéssel Katus néninek és a műemléknek is. A tervezési koncepció az volt, hogy lehetőleg az új funkciót a meglévő terek felhasználásával alakítsuk ki. Így is történt, minimális változtatásokkal sikerült a belső értékeket megmenteni.


A tetőszerkezet elbontását követően rejtett koszorúval, fércelve, varrva, tüskézve sikerült stabilizálni a szerkezetet, így az megmaradt az eredeti íves nyílásokkal és vakolat architektúrával együtt.




A tetőt náddal fedtük és a hátsó traktusnál két íves tetőablakot helyeztünk el. Stabilizáltuk a szabadkéményt, a kemencét viszont el kellett bontani részben az állaga részben pedig a jobb használhatóság miatt.



A telekre hagyományos technológiával (ramonád) építettünk még egy földi pincét, mely típusú pince a környékbeli portákon elterjedt volt.

Az új tulajdonosok az épületet rendben karban tartják és használják.


