A Balaton-felvidéki Nemzeti Park területi egységei
A Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén a Balaton északi partvonalától a Rába síkjáig, a Marcal folyó völgyétől a Tési-fennsíkig, a Mura-mentétől a Kis-Balatonig számos geológiai, botanikai, zoológiai és tájképi érték érdemelte ki a természetvédelmi oltalmat.
Tihanyi-félsziget
A Tihanyi-félszigeten 1952-ben alakult meg hazánk első nagyobb területet felölelő tájvédelmi körzete.
A Tihanyi-félsziget, amely hegyes-sziklás-tavas felszínével, szubmediterrán növény- és állatvilágával ékként hasít a Balaton víztükrébe, számos egyedülálló természeti érdekességet és szépséget tartogat az ide látogatók számára.
Területe 1562 hektár, ebből 195 hektár fokozottan védett.
Elsősorban a geológiai látnivalók miatt vált védetté a félsziget. Vulkáni tevékenység eredményeként jött létre, amelynek a utóhatásaként a feltörő forró vizű források több, mint száz, forrásmészkőből is hirdokvarcitból álló sziklaformációt hoztak létre. Ezek a forráskúpok. Az egyik legszebb forráskúp a sárga zuzmóval befedett Aranyház.
A pannon üledék legismertebb ősmaradványa a “kecskeköröm”, ami nem más, mint az ötmillió éves, megkövesedett, a víz által lekoptatott Congeria kagyló.
A szép látvány része a Belső-tó, amely 25 méterrel fekszik a Balaton vízszintje felett. Medre, akárcsak a Külső-tóé, vulkáni működés eredményeként alakult ki.
Növényvilágát molyhostölgyes-, virágkőrises- és cserszömörcés erdők jellemzik. A lejtősztyeppéken vetővirág, őszi csillagvirág, borzas szulák tenyészik.
A félsziget nyugati részén 650 hektáros terület az Európa Tanács adományozta Európa Diplomát kapott 2002-ben.
A Tihanyi-félsziget bővelkedik kulturális és egyéb látnivalókban. Itt található a Tihanyi Apátság épülete, az egykori halásztelepülés nádfedeles házai, a 19. századi népi építészet szép emlékeiként. Az Óvár-hegy Balaton felőli oldalán csodálhatjuk meg a bazalttufába vájt barátlakásokat. A Lóczy tanösvényen keresztül-kasul bejárhatjuk a félszigetet és valamennyi látványosságát útba ejthetjük.
Pécselyi-medence
A tájegységek közül utolsóként, 1997-ben nyilvánították védetté a lankás hegyoldalak, széles, puha márga talajú medencék és lapos dolomit fennsíkok alkotta tájat. Északon a 415 méter magas Nagy-Gella választja el a Veszprém-Nagyvázsonyi medencétől. Nyugaton a festői Nivegy-völgy határolja.
Éghajlata a mediterránok hatások ellenére is inkább kontinentális. A balatoni főn is érezteti a hatását, így a közeli domboldalak északi és déli mikroklímája jelentősen eltér. Az éghajlatok találkozása különösen gazdag növényvilágot eredményez. Az északi lejtők maradvány bükköseiben sok atlanti növényfaj él. A déli lejtők sztyeppnövényzete mediterrán fajok otthona.
A szubmediterrán vidéket idézi a a bokros koronafürt, a pilisi bükköny, a pázsitos- és tarka nőszirom, valamint a piros virágú madársisak.
Változatos az állatvilága is. A madarak között ritka látvány a fokozottan védett haris. A molyhos tölgyesek különlegessége az őszi alkonyatkor susogó hanggal repülő zörgőbagoly imágó.
Látnivalói közül mindenképpen kiemelnénk a Zánka-Nivegy Völgyi Borutat és a felsődörgicsei és alsódörgicsei templomromokat.
Káli- medence
A jellegzetes Balaton-felvidéki tájat, a Káli-medencét meglehetősen későn, 1984-ben , 9111 hektáron tájvédelmi körzetté alakították. 1997-től a nemzeti park része. Nyugati irányban a a Pécselyi-medence folytatása. Északi csücske Kapolcs, nyugati határa a Tapolcai-medence.
Geológiai értékei kiemelkedők. Délen a permi vörös homokkő, északon pedig a felszíni képződményei közül a bazaltkúpok, a bazaltzsákok, a kőtengerek érdemelnek figyelmet. A kőhátakkal borított platók az Eger-patakig nyúlnak.
A növényvilág kimagasló értékei a láprétek, A Sásdi-réteken található a legnagyobb liszteskankalin-populáció az országban. Ez a szép virág egyben a nemzeti park jelképe is. A jégkor óta fennmaradt a tőzegmohaláp a Fekete-hegy apró mélyedéseiben.
A Káli-medence falvai megőrizték a korabeli faluképet és annak hangulatát. A szőlőhegyek pincéi is nagyban hozzájárulnak a jellegzetes tájképhez.
Látnivalók közül meg kell említenünk Salföldet, a Káli-medence nyugati határánál, gyönyörű környezetben; a Köveskáltól Kapolcsig húzódó bazaltfennsík különleges látványát, a Szentbékkállai – kőtengert, rendezvények közül pedig a Művészetek Völgyét.
Tapolcai -medence
A Tapolcai-medencéből kiemelkedő, a pannonkor végi vulkáni tevékenység eredményeként létrejött bazalt tanúhegyek ( Badacsony, Csobánc, Tóti-hegy, Szent György-hegy, Hegyesd, szigligeti Várhegy és a Gulács) látványa lenyűgöző.
Az elmúlt évezredek kultúrtörténeti öröksége összefonódik a csaknem ezerötszáz éves szőlőkultúra nyomaival és a sajátos természeti értékekkel. A táj egyszersmind szabadtéri múzeuma a magyarság múltjára utaló emlékeknek is. A középkori vár-és templomromok, a szőlőhegyi kápolnák, a présházak és pincék , a jellegzetes népi lakóházak, a vízimalmok, a hajdani kisnemesi kúriák, a falusi barokk templomok és a naiv egyszerűséggel megfaragott útszéli kőkeresztek mind-mind karakterisztikus elemei a Balaton-felvidéknek.
Egy napsütéses napon a Tapolcai-medencében állva és körbetekintve valamennyi tanúhegy látható, beleértve a Badacsonyt is. Felejthetetlen látvány, de néhányat érdemes közelebbről im megnézni. Ilyenek a Szent György-hegy bazaltoszlopai, a csaknem kerek, 437 méter magasa Badacsony, de ide soroljuk a szőlőhegyi építészetet, mely magába foglalja a szakrális építészetet a szőlőhegyi kápolnákkal, a présházakkal pedig a népi építészetet.
Keszthelyi-hegység
A Keszthelyi-hegység teljes területe Zala megyére esik. Rendkívül változatos talajviszonyait elsősorban a felső triász kori kőoszlopairól nevezetes dolomit jellemzi. Kisebb kiterjedésben mészkő is jelen van a területen változatos karsztjelenségeivel (barlangok, víznyelők, töbrök, szurdokvölgyek) Északi részén két bazalthegy, a Kovács-hegy és Tátika található. Nyugati kiszögellését a a Vindornyai-láp foglalja el.
Geológiai értékei közül kiemelkednek a keleti terület barlangjai.
A Keszthelyi-hegység területén többféle élőhelytípus fordul elő. Van mediterrán sztepplejtő, zárt tölgyes, bükkös és elegyes karszterdő is. A dolomitvidéken közel 80 védett és fokozottan védett növényfajt tartanak számon, köztük orchideákat is.
Nagyon szép a Keszthelyi-hegység északkeleti csücskében emelkedő, 412 méter magasa Tátika 1953 óta védett ősbükköse.
Hazánkban alig előforduló olyan bogár- és lepkefajok élnek a tájon, mint a ráncos futrinka, a lapos kékfutrinka, a kis szarvasbogár és a nagy pattanóbogár. A denevérfajok közül a kis patkósorrú, a nagyfülű és a csonkafülű denevér érdemel említést.
Számos turistaútvonal és négy tanösvény vezet a Keszthelyi-hegység látnivalóihoz. Itt található a balatonedericsi Csodabogyós cseppkőbarlang, Vindornyaszőlős három tanösvényén a lápvidék őshonos állat – és növényfajaival ismerkedhetnek meg a látogatók.
Kis-Balaton
A Kis-Balaton hajdan a Balaton egy sajátos öblözete volt a Zala folyó torkolatánál. Hatalmas mocsárvilága elsősorban nádasokból áll, de köztük és mellettük nyílt víztükrök, zsombéksásosok, fűz- és égerligetek, valamint bokorfüzesek vannak. Az ilyen élőhelyek Európa-szerte eltűnőben vannak, így – féltett madárvilágával egyetemben – ez a biotóp a nemzeti park egyik legérdekesebb területe. Itt él Földünk legkisebb növénye, a vízidara, az igen ritka lápi csalán, számos nedvességkedvelő hazai orchidea és a festői fehér tündérrózsa.
A vízimadarak élő- és fészkelőhelyeit óvó Ramsari Egyezmény által is védett Kis-Balatonon a megfigyelt madárfajok száma kettőszázharminckettő, közülük száztíz fészkel is. Az ennyire fajgazdag vízimadár-élőhely nemzetközileg is figyelemre méltó.
A Balaton-felvidéki Nemzeti Park kis-balatoni tájegysége idegenforgalmi szempontból megkülönböztetett helyet foglal el Keszthely- Hévíz- Zalakaros körzetében. A tájegység részét képezi a fenékpusztai Balaton- part, amely nagy tavunknak a Zalától a Csókakő-patakig húzódó, keskeny, természetes sávja, továbbá a Polgár-rét.