10 millió éves történetet őriz a Szentbékkállai Kőtenger

Balaton

2026. augusztus 14. Halász Gabi Zsanett Piószeghy

Megosztás:

A Káli-medence egyik legismertebb természeti látnivalója a Szentbékkállai Kőtenger, amely a település északnyugati határában terül el.

A füves, ligetes részek között nagy kőtömbök és hosszabb kőhátak bukkannak elő, a sziklák felszínén pedig mélyedések, barázdák és különös formák láthatók. Itt található a terület legismertebb képződménye, a Kelemen-kő, vagyis az Ingókő is.

Bár a Balaton-felvidékről sokaknak elsősorban a bazalthegyek jutnak eszébe, a szentbékkállai kövek nem vulkáni eredetűek. Történetük mintegy 10 millió évvel ezelőtt, a Pannon-tó idején kezdődött.

Több millió éves üledékből alakult ki

A Kőtenger kőtömbjeinek anyaga a Kállai Kavics Formációhoz tartozik. Homokos és kavicsos üledékei a Pannon-tó egykori partvidékén rakódtak le. A területre érkező folyók hordalékából részben delták épültek, az üledéket pedig a tó hullámzása és áramlása is átdolgozta. A homokrétegekbe időnként jelentős mennyiségű kvarcitkavics került.

A későbbi évmilliók során a homokos-kavicsos anyag egyes részeit kova cementálta össze, így helyenként rendkívül kemény kőzet alakult ki. A cementálódás nem volt egyenletes: a kevésbé ellenálló részek idővel könnyebben lepusztultak, míg a keményebb kőzet megmaradt.

Sokáig az sem volt egyértelmű, honnan származott a kőzetet megszilárdító kova. Korábban a Balaton-felvidék bazaltvulkánosságának utóhatásával is kapcsolatba hozták, és felmerült, hogy vulkáni működéshez kapcsolódó forró vizek játszhattak szerepet a folyamatban. Az újabb magyarázat inkább a felszín alatt mozgó vizek jelentőségét emeli ki: a völgyek felé áramló talajvízből a megváltozó fizikai és kémiai körülmények hatására kova válhatott ki, amely összecementálta az üledék egy részét.

2 / 6

10 millió éves történetet őriz a Szentbékkállai Kőtenger

FOTÓ: Zsanett Piószeghy

A szél nyomai ma is látszanak

A keményebb kőzet fokozatosan kipreparálódott a környezetéből. A kőtömbök felszínre kerülését nagyjából 1,5 millió évvel ezelőttre teszik, ezután pedig a jégkorszak hidegebb időszakainak erős szelei is tovább alakították őket.

A szél által sodort homok hosszú időn keresztül csiszolta a sziklákat. Ennek nyomai ma is felfedezhetők: egyes helyeken barázdák és simára koptatott felületek láthatók, a kőzetbe ágyazódott kemény kvarckavicsok kiálló részeit pedig szinte síkra csiszolta a homokfúvás. Reggel vagy késő délután, megfelelő fényben bizonyos köveken az egykori uralkodó szélirányra utaló szélbarázdák is jól kirajzolódnak.

A Kőtenger jellegzetes formái közé tartoznak az úgynevezett madáritatók is. Ezek kisebb-nagyobb mélyedések a sziklák felszínén, amelyekben eső után megállhat a víz. Elsősorban a kőzet egyenetlen cementálódása során jöttek létre. A bennük összegyűlő vízbe kerülő növényi és állati maradványok bomlásakor keletkező gyenge savak, valamint a növények gyökérsavai ugyan hatnak a kőzetre, de annak nagy ellenálló képessége miatt csak csekély mértékben.

A feltűnőbb sziklák közül több saját nevet is kapott. A régi elnevezések között szerepel például a Billenőkő, a Kígyókő, a Laposkő, a Szószék és a Trón.

A legismertebb szikla a Kelemen-kő

A Kőtenger legismertebb képződménye a Kelemen-kő, amelyet Ingókőként és Aligátor-sziklaként is említenek. Két egymáson fekvő nagy kőtömb alkotja, a felső kőpad pedig mindössze három ponton támaszkodik. Különleges helyzetének köszönhetően enyhén meg tud billenni, elmozdulása akár 15 centiméteres is lehet.

A különös egyensúly természetes folyamatok eredménye. A keményebbre cementálódott részek jobban ellenálltak a pusztulásnak, miközben a körülöttük lévő kevésbé ellenálló anyag fokozatosan eltűnt.

5 / 6

10 millió éves történetet őriz a Szentbékkállai Kőtenger

FOTÓ: Zsanett Piószeghy

Malomköveket is faragtak a kemény kőzetből

A Káli-medence más részein is találkozhatunk hasonló képződményekkel, a legismertebbek Szentbékkálla mellett Salföld és Kővágóörs környékén találhatók. A szentbékkállai terület különösen értékes, mert itt viszonylag nagy, összefüggő kőhát maradt fenn.

A kemény, kovás kőzetet évszázadokon át hasznosították: malom- és köszörűköveket faragtak belőle. A kőkitermelés több helyen jelentősen átalakította az eredeti felszínt, és a korábbi kőtengerek egy része megfogyatkozott.

A kőmegmunkálás régi hagyományát a közeli Kővágóörs neve is őrzi.

Így közelíthető meg a Szentbékkállai Kőtenger

A Kőtenger Szentbékkálla felől gyalogosan is könnyen elérhető. A településen áthaladó kék turistajelzés, vagyis az Országos Kéktúra útvonala vezet a területhez. A Petőfi utcai buszmegállótól mintegy 1,2 kilométeres sétával, körülbelül 25 méter szintemelkedéssel érhető el.

Autóval több lehetőség is van. A településen, a Kossuth Lajos utcában, a templom mellett is lehet parkolni, innen gyalog folytatható az út. A Kőtengerhez közelebb szintén található ingyenes parkoló: a Kossuth utcáról a Jókai utcára fordulva, majd a falun túl a földutat követve lehet eljutni hozzá. Az irányt táblák is jelzik.

Tömegközlekedéssel a Szentbékkálla, Petőfi utca autóbusz-megálló a megfelelő kiindulópont.

Kapcsolódó