FOTÓ: Haszonits Zoltán
FOTÓ: Haszonits Zoltán
Balaton
Tihany, ahol a Balaton és a történelem összeér
Tihany nemcsak a Balaton egyik legismertebb települése, hanem festői tájával, történelmi örökségével és egyedi hangulatával a térség egyik legkülönlegesebb helyszíne.
A magaslatokról nyíló lélegzetelállító kilátás, a levendulamezők lila tengere és a hangulatos utcácskák egyedülálló élményt kínálnak – mindezek felett pedig a Tihanyi Bencés Apátság őrködik, immár közel ezer éve.
Tihany története
Tihany története egészen az őskorig nyúlik vissza. A félsziget első ismert települése nem a mai falu területén, hanem a Vár-hegyen fekvő Óváron alakult ki, ahol a régészeti leletek tanúsága szerint Magyarország egyik legrégebbi földvára állt. A földvár körül sírhalmok is találhatók – ezek közül ma már csak kettő látható, a többit az idők során a természet és az emberi tevékenység eltüntette.
A település igazi jelentőségét a középkorban nyerte el, amikor I. András király 1055-ben megalapította a Tihanyi Bencés Apátságot Szűz Mária és Szent Ányos tiszteletére. Az apátság alapítólevele a magyar nyelv első írásos emlékeit is tartalmazza, így nyelvtörténeti szempontból is kiemelkedő dokumentum. A király saját végső nyughelyéül is ezt a helyet választotta – sírja ma is megtekinthető az apátság altemplomában.
A félszigeten azonban nem ez volt az egyetlen középkori egyházi központ: a később különvált Apáti település is rendelkezett templommal, amely újjáépített formájában ma is áll. Apáti a török hódoltság idején elpusztult, lakói Tihany mai területére költöztek. Hasonló sorsra jutott Újlak is, amely a rév mellett feküdt – lakosai révészek, halászok és katonák voltak. Egykori templomuk, a Szent Margit-templom ma romként látható.
A török időkben a bencés apátság erődítménnyé alakult, bástyákkal és lőrésekkel védték a támadások ellen. A monostort azonban így is többször támadták, majd az 1683-as tűzvész, valamint a Habsburgok 1702-es várrombolási parancsa súlyos károkat okozott. A barokk újjáépítés 1735-re Grasso Villibald apát vezetésével készült el, de a templom egy év múlva ismét leégett. Az újabb építkezések Lécs Ágoston apát nevéhez fűződnek: 1754-ben nyerte el az apátság azt a külső formáját, amelyet ma is ismerünk. A belső díszítésen olyan neves művészek dolgoztak, mint Lotz Károly, Deák-Ébner Lajos és Székely Bertalan.
Tihany a 13. századtól hiteles hely, a 15. században pedig pallosjogot is kapott – innen ered az „Akasztó-domb” elnevezés, ahol egykor vesztőhely és börtön is működött. A hagyomány szerint a bírák csupán egyszer éltek e joggal.
A tatárjárás után, IV. Béla rendeletére a földvárak helyett kővárakat építettek: a Csúcs-hegyen emelt tihanyi őrtorony romjai ma is fellelhetők. Innen jól belátható volt a Balaton és a környező táj, a torony még a végvári harcok idején is stratégiai szerepet töltött be. A legenda szerint a Csúcs-hegy barlangjában bújt el egykor Sobri Jóska betyár is.
A falu évszázadokon át halászatból és szőlőtermesztésből élt. A Halászcéh-házban ma is látható kiállítás őrzi e múlt emlékét. A 19. században a filoxéra-járvány kipusztította a szőlőket, ám Darányi Ignác földművelésügyi miniszter programja révén új, ellenálló fajtákat telepítettek. Ennek emlékére oszlopot állítottak Tihanyban 1938-ban.
A hajózás is fontos szerepet töltött be Tihany életében: a Szántód és Tihany között közlekedő komp ma is az egyetlen balatoni átkelőhely. A révészek mellett a sétahajózás is jelentős – nemcsak közlekedési célból, hanem élményként is meghatározó eleme a tihanyi nyárnak.
A 20. században Tihany egyre fontosabb turisztikai központtá vált. 1921-ben az apátság épületében internálták IV. Károlyt és feleségét az utolsó visszatérési kísérlet után. A szocializmus idején állami tulajdonba került apátságot végül 1993-ban kapta vissza a bencés rend. A természetvédelmi szempontból is különleges félszigetet 1952-ben Magyarország első tájvédelmi körzetévé nyilvánították.
A Tihanyi Bencés Apátság
A félsziget koronája kétségtelenül a kéttornyú Tihanyi Bencés Apátság, amely nemcsak szakrális helyszín, hanem a magyar történelem eleven tanúja is. Alapítója, I. András király 1055-ben hozta létre a monostort Szűz Mária és Szent Ányos tiszteletére, saját végső nyughelyeként. Az apátság altemplomában ma is látható az uralkodó eredeti sírhelye – ez az egyetlen Árpád-kori királysír, amely eredeti helyén fennmaradt.
Az apátság alapítólevele nem csupán jogi dokumentum, hanem a magyar nyelv első írásos emléke is: az oklevél latin nyelvű szövegébe több magyar szót is beillesztettek, így a „feheruuaru rea meneh hodu utu rea” sort máig ismerik a nyelvészek és iskolások egyaránt.
A kolostor története végigkíséri a magyar múlt legfontosabb korszakaiból – időnként súlyos károkat szenvedett, de mindig megújult. A török hódoltság idején a bencés élet megszűnt, a szerzeteseket katonák váltották fel, és az épületegyüttest végvárrá alakították. A kolostort körülvevő erődítmény falai, lőrései és bástyái védelmi célokat szolgáltak, ám az épületek ennek ellenére többször is súlyos károkat szenvedtek.
1674-ben térhettek vissza a szerzetesek, de a fellélegzés nem tartott sokáig: 1683-ban az épület egy tűzvészben leégett, majd 1702-ben a Habsburgok parancsára a vár maradványait felrobbantották – a templom is komoly sérüléseket szenvedett.
Az újjáépítés 1719-ben kezdődött Wittwer Márton karmelita szerzetes és építész tervei alapján. Az építkezéshez a vár egykori köveit is felhasználták. Bár az apátság 1735-re elkészült, 1736-ban ismét tűz pusztította el. Az újabb helyreállítás Lécs Ágoston apát nevéhez fűződik: a ma látható barokk formát 1754-re nyerte el az épületegyüttes. A templom belső díszítése a 19. század végén készült, ekkor dolgoztak benne többek közt Lotz Károly, Deák-Ébner Lajos és Székely Bertalan is.
A 20. században újabb nehéz időszak következett: 1950-ben a kommunista rendszer feloszlatta a szerzetesrendet, az apátságban előbb szociális otthon, majd múzeum működött. A bencések csak 1990-ben térhettek vissza Tihanyba, az épületegyüttest 1994-ben kapták vissza. Felújítása 1996-ban kezdődött meg, és azóta ismét vallási, kulturális és turisztikai központként működik.
Építészeti értékek
A Tihanyi Apátság temploma a magyar barokk építészet egyik kiemelkedő alkotása. A kéttornyú homlokzat már messziről jellegzetes látvány a Balaton felől, a belső tér pedig festett mennyezeteivel, szobraival és faragott oltáraival ragadja meg a látogatót. A főoltár Szent Ányos és Szent Benedek szobraival díszített, míg a templom orgonája ma is rendszeresen megszólal hangversenyeken – kiváló akusztikáját a zenészek és hallgatók egyaránt nagyra értékelik.
A templom két tornyában három harang található: az északnyugati toronyban található az 1670 kg-os nagyharang, míg a délkeletiben a 431 kg-os középső és a 227 kg-os kisharang.
A kolostor épülete boltozatos termeivel, ősi kőfalaival és a kertet körülölelő csenddel ma is a lelki elmélyülés helyszíne. A kolostorkert a bencés kertészkedés évszázados hagyományait idézi, különleges növényekkel, gyógy- és fűszernövényekkel, gondosan kialakított ágyásokkal.
Kulturális szerepe, rendezvényei és múzeuma
A Tihanyi Apátság a lelki élet mellett ma már pezsgő kulturális központ is. A templomban és az udvaron gyakran rendeznek komolyzenei koncerteket, orgonaesteket, irodalmi programokat, sőt kortárs kiállításokat is. Az időszaki kiállítások és tárlatok a történelmi emlékek mellett kortárs művészek alkotásait is bemutatják.
A múzeumban megtekinthetők régi kéziratok, liturgikus eszközök és művészeti alkotások – mindaz, ami bemutatja az apátság és a bencés rend több mint kilenc évszázados múltját. Az interaktív kiállítások lehetőséget nyújtanak a szerzetesi életforma megismerésére is, így a látogatók nem csupán nézelődnek, hanem valódi élménnyel is gazdagodnak.
További tihanyi látnivalók Tihanyban ITT >>
JEGYVASARLAS.HU – koncertek, fesztiválok, kulturális és szórakoztató programok, helyszínek
Kapcsolódó cikkeink
Balaton
Keszthely Fest 2021: mutatjuk a zenei és gasztronómiai esemény programjait
A július 2. és 4. között megrendezésre kerülő Keszthely Fest valamennyi programja díjmentesen látogatható.
Balaton
