Bor & Gasztro
A Balaton idén is visszavár, ám felmerülhet a kérdés, vajon megtaláljuk-e még kedvenc vendéglátó helyeinket, léteznek-e még és nyitva vannak-e már kedvenc teraszaink, vagy ha nem, hol találunk igazán jó éttermet, új kedvenc helyet.
A falusi és gasztroturizmus egy különlegesen szép vidéke az oly sokszor magyar Provenceként aposztrofált Balaton-felvidék, amely valódi kis ékszerdoboz rengeteg látni- és felfedeznivalójával.
Vannak, akik célirányosan a táj miatt fordítanak hátat a balatoni panorámának, kiszemelt kirándulóhelyükre igyekezve, s nem is remélve, hogy a Balaton néhány kanyar után még lélegzetelállítóbb módon köszön majd vissza.
Mások a vidéki kirándulást szívesen szövik egy kellemes ebéd köré, s indulnak a tájat felfedezve tudatosan megválasztott éttermük felé.
FOTÓ: Picitmás étterem
FOTÓ: Noé Veronika | Csodálatos Balaton
FOTÓ: Picitmás étterem
FOTÓ: Noé Veronika | Csodálatos Balaton
FOTÓ: Noé Veronika | Csodálatos Balaton
FOTÓ: Picitmás étterem
FOTÓ: Picitmás étterem
FOTÓ: Picitmás étterem
FOTÓ: Picitmás étterem
FOTÓ: Picitmás étterem
FOTÓ: Picitmás étterem
FOTÓ: Picitmás étterem
FOTÓ: Picitmás étterem
FOTÓ: Noé Veronika | Csodálatos Balaton
S vannak azon szerencsések, akik így vagy úgy eljutva Balatonszőlős delejes lankáira, egy vendégmarasztaló teraszról élvezhetik mindkettőt – a Tihanyi-félsziget festői látványát madártávlatból, s mindent, amit egy jó étterem csak nyújthat.
De mitől is jó egy étterem – kérdezhetnénk, ha ajánlanunk kellene egyet. Vajon a részletekben rejlő szív vagy a hőn vágyott szakmai csillagok teszik különlegessé? A luxusdizájn, az újragondolt vidékiesség vagy az autentikus nosztalgikus upcycling? Újragondolt ételek fine dining módra a különleges alkalmakra, puszta ár-érték mérce vagy élmény-vendéglátás mindennel, ami csak belefér?
Balatonfüredtől alig tíz perces autóútra mindezen kérdésekre, s még ennél sokkal többre is választ kaphatunk.
Aki járt már erre, morfondírozik majd, hogy ez mintha a Papok Borozója volna, de valahogy más. Hiszen picit más lett. Ahogy a kék spalettás nádtetős épületen új felirat hirdeti: Picitmás. S hogy az új üzemeltetők mennyire szívükön viselik ezt a kis ékszerdobozt, az már az érkezéskor szemet szúr – szívek mindenfelé.
Napvitorlák és levendula, játszótér és szőlőlugas, prés és kemence, fűszerkert és állatsimogató… s megannyi apróság, amit úgy szívunk magunkba, mint valami eleven nosztalgiát. Csak az asztalig eljutni is élmény. S ülhetünk bent a zúzmófal és ódon gerendák alatt, régi, kicsinosított ablakkeretek és új életre kelt régi bútorok közt, vagy kint valamelyik terasz hűvösén.
Egyből átjön és lehengerel a hely filozófiája: nem azért fogsz órákat itt ülni, mert nem vesz észre a pincér. Észrevesz, és van rád ideje. Tudja, hol lesz a legjobb helyed, hogy zavartalanul élvezhesd a meghökkentő panorámát, az ebédet vagy az italodat, függetlenül attól, hogy romantikusabb az alkalom, vagy üzleti megbeszélés-e, hogy baráti összejövetel készül vagy csak egy alkoholmentes gin tonicot szeretnél, mert vezetsz, hogy gyerekekkel érkeztél vagy épp gyerekmentes békében szeretnéd élvezni kicsit a napodat. Tudja, mitől érzed magad itt otthonosan, hogy elfelejtsd kicsit azt, amiből kizökkentél, amikor megérkeztél ide.
… Picitmás. Megtartva az elődök által megálmodott, képviselt és méltán népszerű, nyugodt, vendégmarasztaló vendéglátás hagyományait, picit más minden, mint ahogy máshol esetleg szokás. Picit kedvesebbek a pincérek, picit jobban számítanak a részletek, picit jobban a vendég körül forog minden, picit több időt szánnak a véleményedre, picit tudatosabban, emberközpontúbban választanak neked asztalt, picit nagyobb teret adnak az aprónépnek, hogy mindenkinek élmény legyen az itt töltött idő, picit talán rövidebb az étlap, de jobban számít a minőség, picit talán drágább, viszont nagyon nem azt kapod, mint az egyszezonos, lehúzós, egyél-fizess-viszlát szemléletű helyeken.
Szeretik, ha itt vagy. És szeretni fogsz itt lenni. A napvitorlák alatt verhetetlen mákos gubát csodálva, a feltálalt ételek szemet gyönyörködtető kreációit fotózgatva, mielőtt egyáltalán hozzá mernél nyúlni, hogy a színorgiát ízorgiára váltsd. Szeretni fogsz itt lelassulni, s a kedvenc boroddal a nyugágyból a kilátásra feledkezni, felfedezni az illatos fűszernövényeket, amik itt-ott mindenféle dézsákban pöffeszkednek, vagy egyszerűen csak a függőágyban chillezve kicsit elfeledni a világot.
Érkezhetsz véletlenszerűen, felfedezve a szőlőhegyet, vagy foglalhatsz kedvenc asztalt előre, jöhetsz autóval vagy kerékpárral, gyerekkel, kutyával, egyedül vagy társasággal – itt mindenki megtalálja azt, amitől otthon érzi majd magát. A vendégközpontúság mindenre kiterjed: újdonság, hogy egyik panorámaterasz kifejezetten desszert teraszként üzemel, így kirándulók, túrázók és bringások is betérhetnek egy sütire, kávéra vagy hűs frissítőre.
Az étlap szezonális és igencsak láttatja magát, a pincér tudja, mi hogy készül, hiszen itt savanyítanak, szüretelnek, csíráztatnak, fermentálnak, s a környékről szerzik be a többi hozzávalót is. A kézművesség valóban mindenütt tetten érhető, mondhatni kézzel fogható: a limonádéktól az újragondolt ablakkereteken át egészen a megvásárolható apró ajándéktárgyakig.
A teraszos, panorámás balatoni helyekről azt gondolnánk, tipikusan nyári helyek – de itt ez is picit más. A közösségi oldalakat nem csupán káprázatos fotókkal tudják lenyűgözni, hanem mint megtudtuk, interaktív tematikával is készülnek az év hátralévő részére, így érdemes figyelni ezeket.
Tervben vannak különböző főzőshowk, kóstolók, de a pattogó kandalló mellé csak a hely őszi és téli varázsával is szívesen visszavárják a panoráma és művészien zseniális konyha szerelmeseit.
És mi tagadás: mindent összevetve, ha álmaid esküvői helyszínét keresed, ez egyenesen tökéletes.
Sőt, megérdemled. Összességében azt gondoljuk, hogy aki ellátogat a Picitmás étterembe, az egy valódi élménnyel lesz gazdagabb. Egyébként itt átlagos, a környékre jellemző árak várnak – csak a körítés picit más. Az nem átlagos. S ha belegondolunk, nem is a minőségi élmény, a kedvesség vagy a szemet gyönyörködtető táj kerül sokba, hiszen az hozzáállás kérdése, mondhatjuk, ajándék. Esetleg a minőségi hozzávalók kerülnek többe, mint a sarki kockásabroszosban. S összehasonlítva más népszerű, középkategóriás balatoni éttermekkel, a Picitmásban az árak valójában talán csak egy gondolattal magasabbak. Magasabbak minél – kérdezhetnénk? Egy kiváló alapanyagokból készült ebédért fizetünk, amit szinte szentségtörésnek érzünk szétrombolni a tányéron. A lenyűgöző környezet, ahol szívesen töltünk órákat – s szívesen látnak órákig, az már egy plusz tartalom, egy önmagában is tartalmas élményprogram. És ez nyilván más jellegű, mintha a bámulatos főétel és az isteni házi limonádé árából két menüt ennénk bármelyik pavilonsoron.
Aki nem hiszi, járjon utána – az étlap az étterem közösségi oldalán elérhető, és a saját készítésű ételfotónk is pont olyan lesz majd, mintha VIP vendég elé tálalnák direkt egy ételfotózásra.