Szigliget, melynek minden szeglete a hagyományt őrzi
Szigliget az egyik legkedveltebb balatoni fürdőhely, és egyben népszerű kirándulóhely is.
A környék már az őskortól is lakott volt, éltek ott kelták, később avarok, és persze a rómaiakat is érdekelte az általuk Pelsonak nevezett Balaton, amelynek éghajlata akkoriban nagyon hasonló volt Itáliáéhoz.
Az első írásos emlék 1121-re datálódik, az almádi Szűz Mária bencés apátság alapítóleveléből, ahol Zeglegethnek említik. A 13. század első felében a környék királyi birtoknak számított, és Kalián zalai ispán igazgatása alatt állt. 1259-ben IV. Béla a fiának, István hercegnek adta Szigligetet, illetve akkor még Szigetligetet.
Szigligetről mesés a panoráma
A település ugyanis sokáig sziget volt, és csak csónakkal, vagy hajóval lehetett csak megközelíteni. A 19. században került sor a Közép-Dunántúl vízszabályozására, ezen belül a Balaton lecsapolására. Emiatt Szigliget északnyugati részeiről eltűnt a víz, szigetből félszigetté vált, s ezt követően rövidült le a neve Szigetligetből Szigligetre.
Az Árpád-kori falu ősi magja az avasi templom körül, a Balaton-part magasabb fekvésű részén alakult ki.
A vár, melyet a Balaton várának is neveznek, több mint 750 éve áll őrszemet a Várdomb tetején.
Egykor a magyar végvárrendszer fontos eleme volt, amit a törökök sem tudtak bevenni.
Szigligeten nem csak a felújított, hanem sok újonnan épült ház esetében is visszaköszön a hagyományos, tájba illő építészeti stílus.
A szépen karban tartott, nádfedeles, hófehérre meszelt házikók visszaadják az évszázadokkal ezelőtti Szigliget hangulatát.
A parasztházak két vagy három helyiségből állnak, nádfedeles nyeregtetővel, tornáccal látták el őket.
A nádat a befagyott Balatonon sarlóval vagy tolókaszával vágták.