Hivatalossá Herman Ottó közreműködésével vált 1906-ban, melynek időpontját – egy 1994-es miniszteri rendelet alapján – május 10-re tűzték ki.

A több száz éves múltra visszatekintő ünnep Chernel Istvánhoz kötődik. A kőszegi ornitológus (1865–1922) már fiatal kora óta érdeklődött a madarak iránt. 1890-től részt vett a Herman Ottó által szervezett madárvonulási megfigyelésekben. Fő műve az 1899-ben megjelent Magyarország madarai, különös tekintettel gazdasági jelentőségükre című munkája. Herman Ottó halála után őt bízták meg az Ornitológiai Központ vezetésével.

A világ első Madarak és fák napját, a párizsi európai madárvédelmi egyezmény alapján, Chernel István 1902-ben Kőszegen rendezte meg.

Az első világháború kitörése, az addig minden évben megrendezett ünnepet megszakította. A két világháború között az iskolákra bízták a Madarak és fák napjának megünneplését. A II. világháború után sokáig nem is hallunk e jeles napról, csak az 1954. évi madárvédelemről szóló minisztertanácsi rendelet említi ismét, mint a madárvédelem tömegmozgalommá való fejlesztésének egyik eszközét. Legközelebb az 1982-ben kiadott természetvédelmi törvény záró rendelkezései között találkozunk vele, hagyományként említve. A rendszerváltozás után ismét feléledt megtartása, s egy 1994-es miniszteri rendelet alapján május 10-re tették ennek ünnepét.

A hosszú évek során, a madarak mellett, egyre nagyobb szerepet kaptak a fák is e jeles nap alkalmával. A fák ugyanis lassítják az éghajlatváltozást: egy 50 éves lombos fa 50 kg oxigénnel dúsítja a légkört és közel 70 kg szén-dioxidot dolgoz fel egy vegetációs időszakban, valamint 400 kg egyéb szennyeződést szűr ki a levegőből (por, nitrogén-dioxidok, kén-dioxid…), és évente kb. 4000 liter vízpárát juttat a levegőbe. A madaraknak, rovaroknak, mókusoknak és sokféle vadonélőnek otthont adó fák minket is védenek, hiszen néhány óra a természetben csodát tesz.

Mit adnak nekünk a fák?

A fa a legősibb, az egész világon elterjedt, egyetemes növényszimbólum. A fa az örök fejlődés és megújulás, a termékenység; a kiszáradt fa az elmúlás jelképe. A magyar népmesékben is gyakorta találkozunk vele: égig érő fa, aranyalmafa. Az életfa ágai az égi világba vezetnek, gyökerei az alvilágba nyúlnak; utat szimbolizál, amelyen a sámánok, táltosok, mesehősök az égbe vagy alvilágba juthatnak.

A fák:

• oxigént termelnek
• feldolgozzák a szén-dioxidot
• a nyári hőségben hűtik a levegőt
• a városban védelmet nyújtanak a zajok ellen
• egy erdő rezgés szintje nyugtatóan hat ránk, vagyis az erdő feltölt lelkileg és fizikailag is segít nekünk, hogy mozogjunk
• a gyümölcsök édes jutalmai a fáknak
• holtukban is segítenek minket, hiszen házakat emelnek, hangszerek készítenek belőlük

Mit adnak nekünk a madarak?

A szárnyas lények a világon mindenütt elsősorban az éghez – az isteni szférához – tartoznak, ezért az égi lélek szimbólumai. Így van ez a magyar nép műveltségében is: a kereszténység előtti időkben a táltosok, sámánok lelke is madár képében szállt a túlvilágra megtudni a jövendőt, vagy megküzdeni a rosszindulatú szellemekkel. A honfoglaló magyarok totemállata (az Árpád nemzetség állatőse) a turulmadár (valószínűleg valamely sólyomfaj) volt. Az eredetmonda szerint a nemzetség ősanyját, Emesét turul termékenyítette meg. A madárlélek szimbólum jelentése jellemző a kereszténységben is, például a Szentlélek galamb képében jelent meg Jézus feje felett, mikor megkeresztelkedett.

A madarak:

• hallgathatjuk csengő, bongó hangjukat
• természeti eseményekről jeleznek, például jön az eső vagy itt a tavasz
• fecskék, akik megmentenek minket a szúnyogoktól
• beporozzák a növényeket
• emlősök táplálékai
• a harkály a „fák doktora”, mert megmenti a fákat a kártevőktől

Kapcsolódó

A balatonszemesi Bagolyvári Promenád fasora nyerte el 2020-ban a Hős fa címet

A balatonszemesi Bagolyvári Promenád fasorát még az 1900-as évek elején ültették.

Kapcsolódó

5 látványos fasor a Balaton körül

Akár több száz éves fák övezte utakon barangolhatunk a Balaton körül, melyek minden évszakban más és más élményt nyújtanak.