Balaton
A víz átlátszósága sokszor a fél métert sem érte el, de így is sikerült horgász szemmel nézve lélegzetelállító képeket készíteni kapitális balatoni fogasokról. – írja a Balatoni Halgazdálkodási Zrt.
Nagy Gábor a Balatoni Halgazdálkodási Zrt. dolgozójának beszámolója:
Régi vágyam volt, hogy saját szememmel figyeljem meg a Balaton emblematikus ragadozóit természetes élőhelyükön. A búvárvizsga és a szükséges gyakorlat megszerzése után idén végre minden adott volt ehhez. Tavaly ősszel két méteres átlátszóság mellett már tartottunk egy próba merülést a Balatonban, de akkor (a tiszta víz miatt) halat nem, csak a változatos mederfeneket tudtam megcsodálni. Így április első napjaira már csak a szélcsendes időjárásért kellett imádkoznom, ami csak félig-meddig járt sikerrel. Az átlátszóság az ideálistól messze volt, az „alkalmas” alsó határát súrolta. Mivel még kezdőnek számítok, búváriskolám képviseletében elkísért utamon Balázs és Ricsi, akik a felvételek készítése mellett rám is tudtak figyelmet fordítani.
A merülés kezdetén úgy éreztem magamat, mint aki valami híg tejbe bukott alá: a homályos katyvaszon kívül semmit nem láttam. Egy bója kötele mentén haladva elértem a feneket, de gyakorlatlan mozdulataimmal folyamatosan felkavartam az üledéket, így nem sokat javult a helyzet.
Erős izgalmamat legyőzve igyekeztem felvenni egy fejnehéz pozíciót és lassan, megfontolt mozdulatokkal előre haladni a fészeksor kötele mentén, amit ekkor még csak bő arasznyi távolságból tudtam szemmel tartani. Lassan előre haladva tisztulni kezdett a kép: amikor az első, ikrával berakott fészket megláttam, már meghaladta a fél métert a látástávolság.
A fészek ott volt előttem, de hol a süllő?

Fenyegetően meresztgette tüskéit és féloldalasan állt előttem, próbált minél nagyobbnak látszani.
Sajnos nem bírtam sokáig lélegzetvétel nélkül – ő pedig az automatám bugyborékolásától elillant, de csak egy kis kört tett, és már próbált is visszaállni fészkére.

Tovább haladva egymás után láttuk a fészkek fölött álló, azokat legyezgető hím süllőket.
A kisebbek félősen iszkoltak odébb, a nagyobbak viszont méltóságteljesen bevártak akár néhány arasznyi távolságra is. A csoda nem tartott 20 percig sem – hagytuk őket a dolgukat végezni -, de számomra így is életre szóló élményt jelentett ezeket a fenséges jószágokat saját közegükben látni.

A fenti cikk a balatonihal.hu oldalon jelent meg.




Használd posztjaidnál a #CsodalatosBalaton hashtaget!