Apai nagyapja Fekete Antal az Esterházyak hercegi építésze volt, édesapja, Fekete Árpád pedig tanító, iskolamester. Az elemi iskola  negyedik osztálya után a kaposvári gimnáziumban folytatta tanulmányait, a család is a városba költözött.

1915-ben egy hároméves felsőkereskedelmi iskolába iratkozott be, s bár szeretett tanulni, a tananyagot unalmasnak tartotta, s egyre jobban vágyott a város széli rétek, erdők világába. 1917 nyarán el is utazott Somogyfajszra nagyapai nagynénjéhez, ahol – életében először – vadászaton vett részt.

1917 végén állt katonának, katonának állt, 1918 tavaszán hadiérettségit tett, majd Gödöllőre került a tartalékos tiszti iskolába. A Debreceni Gazdasági Akadémiára 1923-ban vették fel, de csak az első félévet végezte el ott, mert 1924 januárjától Magyaróváron folytatta tanulmányait 1926 júliusáig. Ekkor katonaruháját is levethette, s mezőgazdászként helyezkedett el Bakócán, gróf Mailáth György birtokán.

Életmódja akkor kezdett el hasonlítani a regényeiből általunk is ismertre

Kora hajnalban kelt, lóháton járta be az uradalmat, és amikor hazatért, gyakran ragadott tollat, s jegyezte le az erdőről, a földekről begyűjtött érzéseit, élményeit. Ott ismerkedett meg Piller Edittel, akit 1929-ben feleségül is vett.

A fiatal házasok az esküvő után Ajkára költöztek, ahol Fekete István vezető gazdatisztként kapott állást. Gyakorlott, tapasztalt, feladatát kiválóan értő szakember volt.

Közben feljegyzései, írásai jelennek meg a Nimród vadászújságban, melynek szerkesztője, Kittenberger Kálmán biztatja további tollforgatásra.

1936-ban írta meg A koppányi aga testamentumát, a Gárdonyi Géza Társaság történelmi regénypályázatára. Első könyve máris a pályázat első helyezettje lett. Következő kisregénye, a Csí 1940-ben látott napvilágot. Első regényeinek megszületése egyre gyakrabban látogatott Pestre, kiadóhivatalokban, szerkesztőségekben fordult meg, új megbízásokat, feladatokat kapott. 1940-ben pedig a Kisfaludy Társaság is soraiba választotta.

Kapcsolódó

Fekete István Tüskevár regényének kéziratát 21,5 millió forintért árverezték el

Az aranyfestékkel, vászonkötéssel ellátott szöveget az író 1956. június 29-én kezdte írni. A regény Matula iskolája címmel jelent volna meg, de a címet az író áthúzta.

Még színdarabot is írt, Hajnalodik címmel, mely drámát telt ház előtt játszották a Magyar- és a Kamaraszínházban, közel százszor. Majd Bánki Viktor filmrendező kérte fel egy forgatókönyv (Doktor Kovács István) elkészítésére, melyet egy hét alatt készített el. Érezte, hogy változtatnia kell.

Családjával együtt a fővárosba költözött, ő maga pedig a Földművelésügyi Minisztériumban helyezkedett el. Sorra jönnek a remekművek. Megjelent második romantikus regénye, a Hajnal Badányban, újabb elbeszéléskötetet írt Egy szem kukorica címmel (l944), négy évvel később kiadták a tíz szál gyertya című novelláskötetét is.

A Kis-Balatonnál lévő Diás-szigeti Fekete István-emlékhely. Fotó © MTI/Varga György

1949 tavaszán nyugdíjazták, s ezzel nehéz időszak köszöntött a családra. Könyveit sem adták ki, alkalmi munkából gondoskodott családjáról. 1951 őszén végre sikerült egy tanári állást szereznie a kunszentmártoni Halászmesterképző iskolában. Ott írta a Kele, valamint Lutra című regényeit, és 1955-ben végre megtört a köré fagyott jég is: a Halászat című művét a Mezőgazdasági Könyvkiadó tankönyvként hozta forgalomba. A Kele a Magvető gondozásában jutott el olvasóihoz, a Lutra pedig 1955-ben látott napvilágot, megelőzve a Bogáncsot, a Tüskevárt és a Vukot. Ezzel véget ér száműzetése az ötvenes évek irodalmi életéből.

A Tüskevárért 1960-ban József Attila díjjal is kitüntették

Kapcsolódó

Megújult a Diás-szigeti Fekete István Emlékhely a Kis-Balatonnál

A Matula kunyhó is megújult a 22,5 milliós beruházásnál, melyben a Fekete István Emlékhely felújítása mellett új kiállítóteret is kialakítottak.

1965-ben jelenik meg a Csend, mintegy bevezetéseként a három kötetre tervezett életrajzi regényének, amelyből-utolsó írásaként csak a Ballagó idő készülhetett el. E regénye már írói számvetés is, visszatekintés az elmúlt, emlékké vált java életre. Az 1968-ban megjelent, Barangolások című elbeszéléskötete elsősorban felnőtt vadászélményeit foglalja egybe. 1968-ban másodjára kap szívinfarktust, 1969 őszén az Akadémia mátraházi üdülőjében éri a következő rosszullét, a gyöngyösi kórházba szállítják. Betegsége egyre súlyosbodik, 1970. június 23-án örökre lehunyja szemeit Budapesten. Szerettei, ismerősei, olvasói június 25-én vettek tőle végső búcsút a Farkasréti temetőben.

Nézd a Balatont ÉLŐben a webkameráinkon