Bánd határában, a Séd patak mellett emelkedő mészkőszirt nyugati végén találjuk a 13. században épült Essegvár romjait.

A szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos, mintegy 60 x 70 méter nagyságú vár első körfalai, a várudvart övező, a védőfalhoz támaszkodó fából készült lakó- és egyéb épületek a 13. században épülhettek, melyeket feltehetően a 14. században építettek át kőépületekre, mindenek előtt az északi oldalon állt kápolnát.

A 15. században készültek el a fal elé ugró külső tornyok, egy-egy nagyobb épület, a keleti, valamint a nyugati falnál a lakóépületek és más helyiségek. Lehetséges, hogy ekkor épült meg a lovagterem is. A vár udvarának északi részén állt a ma már alig felismerhető kút vagy ciszterna.
Az állandóan pusztuló várból csak a keleti oldalon egy négyszögletes torony, a hozzá délről és keletről csatlakozó kevés falmaradvány látható, míg az egykori épületek megmaradt alapfalai a föld alatt vannak.

A község nevét Dornyai Béla nyomán már 1233 előtt birtokosáról, Atyusz bánról kapta, a “d” helységnévképző. Atyusz a 11-12. század fordulóján élt.

A 13-16. évszázadban a következő tulajdonosai voltak a várnak:

1233 előtt: Igmándi András fia, Igmándi Miklós
1309-ig: Igmándi Miklós fia, Lőrinc vajda
1309: Lőrinc fia a vagyont a veszprémi ispánra, Lőrintére és fiaira hagyományozta.
Ebben az adománylevélben említik először a várat „…castrum Scegh” néven.
1327: Zsigmond király
III. Endre király halála után: Kőszegi Henrik
1391: háborúskodás indult a birtokért a családok között
1410: a bakonyi ispán, Rozgonyi István Essegvár királyi várnagya
XV. század: a vár a Rozgonyi és az Essegvári család birtoka
1440: a Szécsi-Czillei-Garai-liga hívei a várat ostrommal elfoglalták
1450: a király a birtokot Rozgonyi Jánosnak adományozta
1457: Újlaky Miklós kapta adományba a várat
1472: Essegvári György tulajdona.

A várról a 16. századi török harcok idején nem hallunk, és valószínű, hogy Veszprém elfoglalása után 1552-ben pusztulhatott el annyira, hogy használhatatlan lett. Ezután csak 1641-ben történik említés a várról, amikor Dömölki András az ellen tiltakozik, hogy őt Gorop Ferenc nagyprépost eltiltotta a romos Essegvár használatától. Ezután többé már nem szerepel.

A falak az évszázadok során teljesen elpusztultak. Egy torony, egy toronyalj, és a déli várfal egyes részei maradtak meg.