fotó © mapio.net

Vörösberény, a Balatonalmádihoz tartozó település, már a rómaiak idejében is lakott hely volt. Magyarország legősibb települései közé tartozik. A barokk építészet meghatározó példája a Szent Ignác tiszteletére emelt, s 1779-ben felszentelt vörösberényi római katolikus templom a kolostoregyüttessel, amely a környék egyik legszebb építészeti emléke.

Amikor Géza fejedelem 990 körül megalapítja a veszprémvölgyi apáca kolostort, fenntartására adományozza községünket is (Villa Zaarberény = Szárberény = Vörösberény néven ) 48 tűzhellyel (családdal) és 6 halásszal. Az oklevelek 1297-ben említik először a falu Szent Márton egyházát, a mai református templomot.

A török idők alatt a veszprémvölgyi apácák elmenekültek, majd kihaltak. Birtokaikat, így Vörösberényt is a jezsuiták győri kollégiuma kapta meg 1626-ban. Ők építették fel 1750 körül a templom mellett álló egykori kolostort és a sekrestyéből álló Szent Sír kápolnát. A jezsuita rend 1773-ban történt eltörlése után a birtokot a királyi kamara vette kezelésbe, de megtartotta jószágkormányzónak a jezsuita Buffler Gáspárt. Az ő irányításával épült fel a templom a jezsuita rend alapítójának Loyolai Szent Ignácnak tiszteletére. 1779-ben szentelték fel.

A templom legnagyobb értéke a barokk freskó sorozat, amelyet sokáig Dorfmeister István művének tartottak; ám a kutatások kiderítették, hogy 1799-ben itt járt Kitaibel Pál a neves természettudós, aki naplójában feljegyezte, hogy a templom freskóit a svájci származású veszprémi festő Bucher (Pucher) Xavér Ferenc alkotta.

A templom mennyezetképei Loyolai Szent Ignác életének, tevékenységének legfőbb mozzanatait ábrázolják. Értékes még a sekrestye „Mózes” freskója, valamint a Szent Sír kápolna „Sirató asszonyok” című képe. Az idők során megrongálódott freskók, berendezési tárgyak és a templom külső 1966 és 1976 között lett restaurálva az Országos Műemlékvédelmi Hivatal irányításával. A templom orgonája Szigeti Kilián tervei szerint készült 1974-ben.