A Balatontól 12 kilométernyire a Derék-hegyre, vagy ahogy még nevezik, a Zádor-hegyre a 14. század végén épült a gótikus stílusú Zádor-vár.

A vár területére vonatkozó – eddig ismert – első tárgyi emlékek az őskorból származnak. A vár jelenlegi területén és a most látható falai alatt nagyméretű, i.e. 7000-4500 körüli időből (neolitikum) őskori, eddig nem ismert műhelytelepet azonosítottak a 2018-as ásatások.

Az első kőből épített épületről 1374-ben emlékeznek meg az oklevelek. Ekkor a Himfy Benedek – mint I. Lajos helyi adószedője – épít épületet a mai vár helyén. Mivel Himfy Benedek a veszprémi Káptalan területén építkezett, a Káptalan panasszal élt. Ezért a Himfy család négyéves pereskedést követő kiegyezés szerint elhagyta a helyszínt.

1382-ben jelenik meg a Vezsenyi család a Balaton-felvidéken, ahol többek között Barnag jobbágyfalut kapják Anjou Mária királynőtől hűségük elismeréseként. A Vezsenyi család ezzel, új birtokokkal gazdagodott, de emellett a Szolnok környéki birtokaikat sem adják fel.

Mária királynő 1384. december 6-án keltezett oklevelében Vezsenyi László királyi étekfogónak engedélyt adott egy erődített rezidencia, vár létesítésére.

1386-ra a Zádorvár jelenlegi formájának kialakítása – amelynek udvara 55×60 méteres és közel szabályos négyszöget alkot –  elkészül, és a Vezsenyi családhoz kötődik.  Az épületegyüttesen belül a déli oldal ad helyet a lakórésznek, amelyhez egy, a keleti falsíkból kiugróan negyed körívű boltozattal záródó apszissal rendelkező kápolna is csatlakozik. A déli falszakasz közepén helyezkedik el a kaputorony – amelynek bejáratát vélhetően statikai okokból elfalazták -, a délnyugati sarokban pedig szintén egy erős és magas torony áll.

Az előkelő család azonban a várát nem a saját, hanem a veszprémi káptalan földjén építette fel.

Az építkezés ellen a veszprémi káptalan ismét tiltakozást jelentett be, és az őt ért sérelem miatt jogorvoslatért bírósághoz fordult. Hosszas egyezkedés – amely során a Vezsenyiek megpróbálták megvenni az építkezésben érintett birtokot – és vita – mert a Himfy leszármazottak is megtámadták a birtokon lévő építkezésüket lezáró, korábbi egyezséget – kezdődött. A birtokvitából keletkezett pert végül a veszprémi káptalan javára ítélték meg, és az Országbíró 1394-ben, határozatában kötelezte a Vezsenyieket a birtokháborítás megszüntetésére.

A Vezsenyi família ezt követően az 1400-as évig Zádorvárat elhagyta és új rezidenciájukat a közeli Nagyvázsony belterületén hozták létre, ezzel megszületett a Nagyvázsony vára.

A Zádorvár a Vezsenyi család távozásával jogi értelemben lakatlanná vált, sorsára hagyva “gazdátlanul” állt a további évszázadokban, de az feltételezhető, hogy ennek ellenére a várat használták.

1472-ben a Vezsenyi család férfiági kihalását követően, a Balaton-felvidéki Vezsenyi-birtokokat Mátyás király Kinizsi Pálnak adományozta. Talán innen eredhet, hogy akkor ezt a várat Kinizsi vár néven is emlegették, bár maga a vár sosem volt a Kinizsi birtok része.

Írásos és szájhagyomány útján megmaradt emlékek alapján, Mátyás király halálát követően rövid ideig cseh huszita zsoldosok is bevették magukat a Zádorvár falai közé, vezetőjük pedig egy, a tihanyi kolostorból kilépett pap volt. A folyamatos környéket sújtó zsarnokoskodásuknak, rablásaiknak a jobbágyok folyamatos panaszát követően a nagyvázsonyi vár kapitánya vetett végett: a martalócokat mind egy szálig levágta, vezetőjüket, pedig a megkínzását követő beismerő vallomása alapján kivégeztette.

A várat a végvárrendszerbe nem sorolták be, ezért várnak hadászati szerepe nem volt. Az feltételezhető, hogy ennek ellenére – nem hivatalosan -, de folyamatosan lakhatták a várat. De mivel a vár nem az aktuális „lakók” tulajdona volt, ezért folyamatosan romlott az állapota.

Az a birtok, amelyen Zádorvár állt, egészen 1652-ig káptalani birtok volt. Zádorvár 1652-ben a veszprémi káptalannal történt birtokrendezést követően III. Ferdinánd király birtokába került. III. Ferdinánd több egyéb birtoktesttel együtt ezt a területet is – akkor a rajta lévő épületegyüttest Pusztavárnak hívva – Zichy Istvánnak adományozta, és így Pusztavár/Zádorvár egészen 1945-ig a Zichy birtok részét képezte. Zádorvárat a Zichy család sem használta, nem is fordított figyelmet és nem költött a vár megóvására, javítására. Azzal, hogy jelentős csaták a várat nem rombolták, a falakat át- vagy hozzá 1394 után nem építettek, a jelenleg álló falak változtatás nélkül az 1374-94-es építési időszakának jegyeit hordozzák magukon.

A romos Zádorvár 1958-ban műemlék besorolást kapott, majd 1991-től Pécsely község önkormányzatának tulajdonába került. 2016 márciusától Pécsely Község Önkormányzata a Történelmi Emlékekért Alapítvány használatába adta Zádorvárat annak érdekében, hogy megvalósuljon a vár megóvása, feltárása és így kialakításra kerüljön egy rendezett környezettel rendelkező kedvelt történelmi és turisztikai célpont.