A csobánci Rossztemplom egyhajós, félköríves szentélyű kőépület volt, déli oldalán félköríves kis ablakokkal, nyugati homlokzatán pedig kapunyílással.

A középkori Csobáncszög falu egykori templomának alaprajza és formája után ítélve a XIII. században épülhetett. Magáról a faluról ebből az időből még semmit sem tudunk. A környék története alapján feltételezhetjük, hogy a XII. században települt, amikor az egyre fokozódó szőlőművelés a hegyek magasabb pontjait is birtokába vette már. A XV. században egy ideig a Gersei Pethők birtoka volt, a török időkben pedig a várhoz tartozott és földesurai a Gyulaffyak voltak.

Csobánc meredek hegyoldalának nyugati lábánál a hétszáz lakosú Gyulakeszi község házai sorakoznak a tapolcai országút mentén. Az első ízben 1164-ben „Kesceu”, azaz Kesző alakban megnevezett helység a honfoglaló Keszi törzs nevét őrzi, a középkorban a Gyulaffyak birtoka volt. Az 1300-as években mezővárosi rangra (oppidum) emelkedett a kétmagvú település, amelynek Felkeszi részén a XIV. század eleje óta ismert, Szűz Máriáról elnevezett plébániáról ír Koppány Tibor a Balaton környéke műemlékeit ismertető munkájában. Alkeszin egy Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt kápolnát említ az építészettörténész.

A falu határában a XVIII. század közepén még látható volt egy „régenten épült, kicsiny és kerek jégverem forma Templomocska”, amelyet Esterházy Antal állíttatott helyre. Érdekes hasonlóság, hogy Rómer Flóris 1861-ben szintén egy kerek kápolna romját mérte fel és rajzolta le vázlatkönyvében a Gyulakeszitől Badacsony felé tartó út mentén, Szent Ferenc késése titulussal. Ugyancsak Rómer naplójában találkozunk először a Csobánc északi lejtőjén található pusztatemplommal. A helybeleik által Rossztemplomnak nevezett épületet a Diszel község temetője mellől (zöld turistajelzéssel) a Várhegyre vezető meredek út mentén, szép szőlőskertek közt találjuk.

A Rossztemplom fölött a Csobánc megkövült lávaoszlopai tornyosulnak. Varázslatos látkép tárul innen elénk a Tapolcai-medence északi részére, Hegyesd tökéletes cukorsüveg csúcsára és a szintén vulkáni tanú Halápi-hegy rongyossá kibányászott maradékára.