Hévíz
Vízkereszt a karácsonyi ünnepek zárónapja, s három jelentést is hordoz: a napkeleti bölcsek, a három királyok eljövetelét, Jézus megkereszteltetését, valamint csodatételét a kánai menyegzőn.
Népszokások is kötődnek ehhez az ünnephez: ezen a napon szenteltvízzel itatták meg a háztáji állatokat, hogy ne legyenek az év folyamán betegek, vagy az emberek magukra locsolták, betegségek vagy rontás ellen. Egyes helyeken a ház földjét is meglocsolták, hogy áldás legyen a házon. Jellemző volt a háromkirály-járás is, mikor a bibliai napkeleti bölcseket megszemélyesítők mondták el köszöntőjüket.
A keszthelyi Balatoni Múzeum első néprajzkutatója, Sági János jóvoltából – aki a regösök históriáját már 1904-ben publikálta – ismerjük a háromkirály-járást, amelyik Keszthelyen és a környékén is elterjedt volt.
Vízkeresztkor itt jártak a „három királyok”. Serdületlenebb fiúkból álló, 3–5 fős „banda” kóborolta be esténként a várost. Az egyik fiú a „csillagot” vitte. Egy gömbölyű transzparentet egy kinyújtható készségre helyeztek. A transzparentre csillag, hold és üstökös alakokat ragasztottak. A csillagvivőt egyes banda angyalnak nevezte. Az angyal a kabátján kívül inget vett föl. A második fiú a szerecseny király volt, aki bekormozta az arcát. Orrára, sokszor a fülére is rézkarikákat erősített. A harmadik fiú volt a Heródes, aki fakardot hordott. Mindhármójuknak cukorsüveg alakú, cifrázott papírsüveg volt a fején. Akadt „banda”, amelyikben a csillagvivő angyalt Menyhártnak, a szerecseny királyt pedig Boldizsárnak nevezték. Azután házról házra járván, rákérdeztek: „Be szabad-e hozni a három királyok szép csillagát?”, majd örömködve előadtak egy hét versszakos éneket.


Használd posztjaidnál a #CsodalatosBalaton hashtaget!