A lelki feltöltődés persze nem csak akkor fontos, ha kúrára érkezünk, hanem akkor is ha csak egy mini hétvégére térünk be a városba.

Akár hosszabb, akár rövidebb időt töltesz is el Hévízen, az egregyi városrészben álló Árpád-kori templomhoz mindenképp zarándokolj el!

A 13. században épült templomot ugyanis különleges energiák veszik körül. A helyiek azt mondják azért, mert úgy nevezett energiavonalak kereszteződésében épült. Az említett energiavonalak vagy meridiánok behálózzák a földet is, épp úgy, ahogy a testünkben is működnek ehhez hasonló energiák. Ahol két energiavonal találkozik – mint a csakrák – ott a legerősebb a hatásuk, energiatranszformátorként működnek.

Azt beszélik, a templomtoronyban „kézzel fogható” ez az energia

Délelőtt az ég felé, délután a talaj felé áramlik: azaz délelőtt lefelé tartott tenyérrel, délután az ég felé fordított tenyérrel álljunk néhány percig nyugodtan.

A templom építésének pontos ideje nem ismert, 1341-ben említik először írásos emlékek. Az épület a 16-17. században erősen megsérült, később a barokk korban, 1731-ben renoválták. Szerencsére az átalakításkor csak a legszükségesebbeket javították, így megmaradt a templom középkori formája. E felújításkor készítették a belső és küldős díszítő festéseket, a hajómagasítást, és pótolták a boltozatokat is.

A templom első védőszentje Alexandriai Szent Katalin volt. Az újjáépítés után újra szentelték, és az új védőszentje Szent Magdolna lett. Ezt követően a templomot még többször restaurálták: 1860-ban, 1912-ben, 1964-65-ben, 1990-ben és 1991-ben, és legutóbb 2015-ben.

A déli oldalon nyitott barokk ajtót találunk. A torony boltozatát a 18. században újították meg, hozzá csatlakozik egy négyszögletű templomhajó. A templom belsejében az egyetlen díszítőelem, térgazdagító elem az északi fal fülkesora.

A templom falfestése nem középkori eredetű, de ékes bizonyítéka a templom építészeti gazdagodásának. Bemutatja a népi formakincs tiszteletét. Az épület belsejében román korból származó keresztelő medence töredéke található, valamint egy középkori felszentelt kereszt.

A templom egyenes szentélyű, egyhajós, keletelt, térszerkezete könnyet áttekinthető. A tornya három emeletes, gazdag kialakítású, a szinteken kettő és hármas ikerablakok nyílnak. A tornyot csürlős sisak zárja le, amelyet nyolc fagerenda merevít.

Alapjait tekintve főként a faépítészet formáit őrizte meg. A külső felületeken megmaradtak a festett díszítések és a bekarcolt formák.