A 81. BOL D’OR MIRABAUD GENFI-TAVI TÓKERÜLŐ VITORLÁSVERSENYEN HÁROM MAGYAR HAJÓ IS INDULT

A Genfi-tavon 1939-ben – három évvel az első balatoni Kékszalag után – 26 hajó részvételével rendezték meg az első „Arany Kupa“ (a Bol d’Or jelentése franciául) tókerülő versenyt.

A versenytáv azóta is hagyományosan 123 kilométer. A rajt a tó svájci végében, Genfnél van, és egyetlen pályajelet kell kerülni a hajóknak, a hosszúkás tó túlsó végén a francia Bouveret előtt. Ez a jel a Rhone-folyó torkolata közelében van. Az európai tókerülő versenyek között a Bol d’Or dicsekedhet az eddigi legnagyobb létszámú mezőnnyel. 1990-ben 684 hajó állt rajthoz.

Csodálatos látvány a rajt pillanata, fotó © Loris von Siiebenthal | Bol d’Or

Király Zsolt és társai 2012 óta negyedszer bizonyultak a leggyorsabb egytestű vitorlásnak a Genfi-tavi tókerülő versenyen a Bol d’Oron. 2019-ben rendezték a versenyt 81. alkalommal, ezt nyerte meg a balatoni csapat.

A HAJOZAS.HU szakportál készített riportot a győztes hajó kormányosával:

A rajt nagyon jól sikerült. 5-8 csomós szél fújdogált félszélben. Ezzel elmentünk egészen a lausanne-i öbölig és közben elléptünk a mezőny javától. Ott új szél jött szemből, amivel krajcolni kellett. Ezzel néhány óra alatt annyira eltávolodtunk a Princsitől és a többi ellenféltől is, hogy tulajdonképpen már a látómezőből is kiestek. Bouveret-nél egytestűben tisztán, nagyon elsőnek vettük a bóját. Aztán elindultunk visszafelé… Ezt kicsit tömören meséltem, de eddig nem történt semmi különös, semmi extrém.

A magyar Raffica Libera, fotó © Nicolas Jutzi | Bol d’Or

Igen tudjuk, hogy a java ezután következett!

Azt már előre jelezték, hogy fél hat körül lehet szélerősödés a tavon. Hát az meg is érkezett egy komoly zivatarfelhővel. Abban negyven csomósra erősödött a szél. Egyórás, szakadó esőbe és jégverésbe kerültünk, amiben leszerelve vesztegeltünk, nem tehettünk mást.

Ezek szerint észleltétek időben, hogy lezuhan rátok a vihar?

Villámgyorsan jött, és láttuk ahogy száguld felénk a szél, mert előttünk borultak a katamránok. Azonnal levettük a grószt, aztán később a fokkot is. Így aztán halál nyugodt állásban, szél felé döntött hajóval a szárnnyal stabilizáltan álldogálva, sodródva átvészeltük a vihart.

De ezzel közben vissszafelé haladtatok a pályán?

Igen, visszafele sodródtunk. Egy pici felületet fenn hagytunk a grószból, hogy legalább a sodródás irányát kezelni tudjuk. Egyszer meg is halzoltunk, hogy ne menjünk ki a partra. Majd, ahogy kezdett gyengülni a szél, felhúztunk egy fokkot, aztán a grószt is. Ahogy állt le a szél, egyre gyorsult fel a hajó. A többiek után eredtünk, akik a vihar idején a nehezebb, stabilabb hajóikkal előre haladva elénk kerültek. Nekiálltunk vitorlázni. Akkor körülbelül hatodikak-hetedikek voltunk.

Az utolsó szakaszon, amikor már beértünk a Genf felé vezető csőbe, ahol szűkül a tó, akkor előztük az utolsó Psaros 44-est, amelyik a legjobban meglógott előlünk (Marguerite Cashmere Outsider 5). Krajcolva csatáztunk a sötétben. Bírta sokáig, aztán egyet hibázott és akkor megelőztük. Ott már beleálltunk az arcába és zavart szélben tartottuk őket. Aztán egyszer hibázott, mi meg úgy döntöttünk, hogy nem megyünk velük negatív irányba. Megfordultunk, ők meg szépen kimentek a szélből és annyira megálltak, hogy soha többet nem láttuk a hajót.

A 81. Mirabaud Bol d’Or tókerülő versenyen, amely az egyik legjelentősebb belvízi vitorlás verseny a Kékszalag, a német Rund um és az olasz Centomiglia mellett, ismét a leggyorsabb egytestű vitorlásnak bizonyult Király Zsolt vezetésével a Raffica Libera és tizennégyfős csapata. Gratulálunk!