Évszázadok tanúja: a tihanyi apátság temploma
Tihany legjelentősebb épületegyüttese a dombtetőn álló Tihanyi apátság és temploma.
A Tihanyi-félsziget ősidőktől lakott terület, jelentős római maradványokat, valamint egy jól kiépített földvár maradványait is feltárták a félszigeten.
Legkiemelkedőbb pontjára I. András által alapított bencés apátságot emeltek, melyet az évszázadok történelmi viharai nem kerültek el, többször is osztályrésze volt a pusztulás és az újjáéledés.
A templom 46 méter hosszú, 16 méter széles, tornyainak magassága 34,5 méter.
A török hódoltság alatt a templom és környezete végvárnak számított: a törökök sokszor megpróbálták elfoglalni, de mindannyiszor sikertelenül. 1683-ban egy tűzvész végzett komoly pusztítást Tihanyban. A végvárat 1702-ben felrobbantották, szinte teljesen tönkretéve ezzel a templomot is. A helyreállítás a 18. században kezdődött, ekkor épült a barokk stílusú templom és kolostoregyüttes.
Az építkezés 1719-től 1754-ig tartott
Az egyhajós templom négy boltszakaszra tagolt térrel rendelkezik, amelynek szentélye alatt található az altemplom. A kéttornyos nyugati főhomlokzat részletgazdagon díszített. A tornyok alatt a Szent Ányos és Szűz Mária szobra látható.
A Balaton fölé magasodó tihanyi apátság és temploma messziről vonzza a tekintetet.
A templombelső fából készült berendezési tárgyai a magyar barokk kiemelkedő alkotásainak számítanak. A főoltár 1757-ben készült el, a templomban található még az 1762-ből származó Mariazelli-oltár. A templombelsőt 1889 óta díszítik Deák-Ébner Lajos, Székely Bertalan és Lotz Károly festményei.