„Már egy hete csak a mamára gondolok”. „Lehunyja kék szemét az ég”. „Nincsen apám, se anyám”. Ezeket a verssorokat akkor is tudjuk folytatni, ha álmunkból keltenek.

Rajtuk nőttünk fel, kamaszodtunk, voltunk boldog vagy boldogtalan szerelmesek, szembesültünk magánnyal, kiszolgáltatottsággal, szenvedéssel akárcsak a világ legapróbb mozzanataiban rejlő szépséggel. József Attila hihetetlenül gazdag életművéről könyvtárnyi szakirodalom szól, mégis alig néhány tárgy maradt utána. És a megválaszolhatatlan kérdés: halála szándékos volt vagy baleset? 80 éve halt meg József Attila.

József Attila Budapesten, a Ferencvárosban, 1905. április 11-én született hatodik gyermekként. Édesapja elhagyta a családot, amikor József Attila hároméves volt, ezután sorsa még nehezebbre fordult. Édesanyja, Pőcze Borbála napszámos munkákat vállalt, úri házaknál takarított, azonban így sem tudta gyermekei számára a legalapvetőbb dolgokat sem biztosítani. Anyja ezért lánytestvérével, Etellel együtt a Gyermekvédő Liga gondjaira bízta József Attilát. A gyerekek csak két évvel később, 1912-ben kerültek vissza anyjukhoz, és továbbra is szegénységben éltek, sokat költöztek. Az iskola mellett Attilának kemény fizikai munkát is végeznie kellett, sőt, fát és szenet is lopott, hogy enyhítse a nehéz körülményeket.

A költő a Curriculum Vitae című művében így emlékezik meg gyerekkoráról:

„Kivettem a részemet az üzletek előtt való álldogálásokból – volt úgy, hogy este kilenc órakor odaálltam az élelmiszerüzem előtt várakozó sorba, és reggel fél nyolckor, mikor már sorra kerültem volna, jelentették ki az orrom előtt, hogy nincs több zsír. Úgy segítettem anyámnak, ahogyan tudtam. Vizet árultam a Világ moziban. Fát és szenet loptam a Ferencvárosi pályaudvarról, hogy legyen fűtenivalónk. Színes papírforgókat csináltam és árusítottam a jobb sorsban élő gyerekeknek. Kosarakat, csomagokat hordtam a vásárcsarnokban.”

Először gyerekként, kilencévesen akart öngyilkos lenni, miután összeveszett nővérével, Jolánnal, azonban lúgkő helyett keményítőt ivott, így életben maradt, habár gyenge volt a szervezete, sokat betegeskedett. Életüket tovább nehezítette, hogy 1914-ben méhrákot diagnosztizáltak édesanyjánál, így amellett, hogy beiratkozott a polgári iskolába, egyre több alkalmi munkát vállalt. Három évvel később édesanyja munkaképtelenné vált, kórházba került. Ekkor Attila is kórházban feküdt, ő skarlátban szenvedett.

Nővére, Jolán férjhez ment Makai Ödön ügyvédhez, ekkor Attilát és Etelkát Monoron helyezték el egy menhelyen, ahonnan Attila megszökött. Édesanyja 1919 karácsonya után meghalt, ez élete meghatározó élményévé vált, költészetét is nagyban befolyásolta. Az asszony halála után Jolán vette magához két testvérét, Attilát és Etelka, Makai pedig a gyermekek hivatalosan kinevezett gyámja lett.

Első verseskötete, a Szépség koldusa 1922-ben jelent meg.

1922 és 1925 között írta műveinek mintegy felét, verseit közölte a Nyugat is. 1924-ben a Kékmadár folyóirat közölte Lázadó Krisztus című versét, amelyért perbe fogták istengyalázás miatt, később felmentették. Még 1924-ben a szegedi egyetem magyar–francia–filozófia szakos hallgatója lett, de az 1925-ben a Szeged című napilapban megjelent Tiszta szívvel című verse miatt Horger Antal professzor magához hívatta József Attilát, és két tanú jelenlétében a tanári pályától eltanácsolta.

A második szemesztert még befejezte a költő az egyetemen, utána pedig Bécsben, Budapesten tanult, és Franciaországban a Sorbonne hallgatói közé is tartozott, habár egyik képzést sem végezte el. 1928-ban felröppent a hír, hogy József Attila új kötetet jelentet meg, Nincsen apám, se anyám címmel – amely végül 1929-ben jelent meg. Ugyanebben az évben megismerte Vágó Mártát, akivel egymásba szerettek, azonban később eljegyzésüket felbontották. „Egy jómódú leányt szerettem, / osztálya elragadta tőlem” – írta Végül című versében.

1931-ben Juhász Árpád nyomdájában kinyomtatta Döntsd a tőkét, ne siránkozz című verseskötetét. Nem sokkal ezután a budapesti királyi ügyészség nyomozást rendelt el a Szocialisták című vers és a Vastag Margot-ról szóló Villon-ballada fordítása miatt, sajtó útján elkövetett izgatás vádjával. József Attilát osztály elleni izgatás miatt nyolcnapi fogházra ítélték. A költő ügyvédje fellebbezett a döntés ellen. A megelőző tárgyalásokon meghozott ítéleteket a Kúria helybenhagyta, de a büntetést három évre felfüggesztette.

Az illegális kommunista mozgalom kapcsán ismerte meg élettársát, Szántó Juditot.

Anyagi helyzetük sokszor válságos volt, az alkalmi munkából élő költő és a fizikai munkát végző Judit fizetése sokszor még a létminimumot sem érte el, volt hogy napokig nem ettek.

A költő 1934-ben találkozott Marton Márta művészettörténésszel, hozzá írta az Óda című verset. Szántó Judit féltékenységében öngyilkossági kísérletet követett el, amit a költő egy barkochba keretében vallott meg barátainak, Kosztolányi Dezső fel is dolgozta a történetet. Később válságosra fordult kapcsolatuk. Ugyanebben az évben megjelent József Attila Medvetánc című kötete.

1935 tavaszától a költő Gyömrői Edittől kapott pszichoanalitikai kezelést, aki iránt szerelemre lobbant. A pszichoanalitikus „hasadásos elmezavart”, azaz skizofréniát diagnosztizált József Attilánál, azonban több mai pszichiáter szerint ez a diagnózis téves volt, és József Attila az úgynevezett borderline szindrómában szenvedett.

1936 nyarán József Attila véglegesen elszakadt Szántó Judittól. Élete utolsó időszakában gyakorta változtatta lakhelyét. Utolsó kötete karácsony előtt került a könyvesboltokba,  Nagyon fáj címmel. Ignotus Pál mellett szerkesztője lett a Szép Szó című baloldali szellemiségű folyóiratnak.

Még ebben az évben a költő kapcsolata teljesen megromlott pszichoanalitikusával, olyannyira, hogy József Attila egy alkalommal késsel támadt Gyömrői Editre, aki egyáltalán nem reflektált a költő érzelmeire.

1937-ben megismerkedett Kozmutza Flóra gyógypedagógussal, aki iránt újabb szerelem kerítette hatalmába, ismét viszonzatlanul.

A költő halála után Flóra feleségül ment Illyés Gyulához, majd írt egy könyvet József Attilával való kapcsolatáról, hogy tisztázza az őt ért vádakat.

A költő júliusban idegösszeomlás kapott, szanatóriumi kezelése után kezelőorvosai nővéreire bízták, akik Balatonszárszóra vitték. December 3-án este sétálni indult, ám soha nem tért vissza, a szárszói állomáson áthaladó tehervonat halálra gázolta. Halálának körülményei azóta is tisztázatlanok. Sokan úgy gondolják, hogy a költő halálát véletlen baleset okozta, mások azonban az öngyilkosság mellett érvelnek.