Az erdőben rejtőző remetelakok: a tihanyi barátlakások
A barlanglakásokból ma már csak három látható, a többit az 1952-es sziklaomlás betemette.
Közép-Európában az egyetlen, majdnem épségben fennmaradt remetetelepe a tihanyi. A történészek szerint valószínűleg a 10-11. századtól laktak elvonult emberek az üregekben és a 14. század közepéig tartott ezek kultikus használata.
A barlanglakások két típusa különböztethető meg: vannak, amelyek természetes barlangokban alakultak ki, és vannak, amelyeket mesterségesen hozott létre az ember. A tihanyi barátlakokat valószínűleg meglévő, természetes barlangüregek “továbbfejlesztésével” tették emberi lakhatásra alkalmassá.
Remetelak belsőtér
A mai szemmel puritán remetelakokat az I. András király által Tihanyba telepített bazilita szerzetesek vájták a húsz méter magas bazalttufa falba. A környék nagyon is ideális volt számukra: az elcsendesüléshez keresve sem találhattak volna jobb helyet, a közelben akadt forrás, halakban gazdag édesvízi tó, vaddal teli erdők.
Sokan kutatták már a cellák történetét, csontvázak is kerültek elő a feltárások során.
Bél Mátyás, 1737 körül még 10 remetelakásról beszélt, Dornyai Béla az 1942-es ásatás során 9 cellát és 8 kisebb fülkét említett. 1983-ban Eszterhás István az úgynevezett Leánylakásokkal együtt 7 üreget azonosított, ezek szintén a remetelakhoz tartoztak. 1913 óta lehet az üregeket megközelíteni kényelmesen, ekkor készült el a hozzájuk vezető ösvény. 1984-ben régészeti és geológiai feltárást végeztek, 1994-ben a sziklafalat és a még meglevő cellákat stabilizálták.
A bazalttufa különböző rétegei jól láthatóak
Remetelak belső helyiségekkel