Balaton
Az 1990-es évek végétől már nem csak az önkormányzatok, hanem a helyi közösségek is egyre több helyütt figyeltek fel kulturális értékeikre, 2002-ben pedig megalakult a Magyarországi Tájházak Szövetsége is.
A tájházak olyan szabadtéri néprajzi gyűjtemények, amelyek a helyben összegyűjtött és megőrzött tárgyakkal az adott település vagy tájegység hagyományos tárgyi kultúráját, a népi építészet szempontjából jelentős épületekben berendezett lakásbelsőket, olykor a műhelyeket, gazdasági épületeket vagy egyszerűbb ipari létesítményeket mutatják be. A helyreállított és berendezett épületek egy-egy tájegységen belül a helyi kultúra legkarakteresebb emlékei.
A Balaton vidéke ősidők óta lakott, s szinte mindegyik történelmi korból fennmaradtak emlékek: várak, középkori templomromok, mesés kastélyok őrzik a múltat, ahogy a tájházak is, melyek bepillantást engednek az oszlopokkal és íves tornácokkal díszített népi lakóházak, a füstöskonyhás parasztházakban élő vidéki emberek életébe.
A Balaton-melléki népi építészet jellegzetességeit viseli magán a balatonkenesei Tájház épülete, melynek falai között 1991-ben nyitották meg a helytörténeti kiállítást.
A műemléki védelem alatt álló balatonszentgyörgyi talpasházban a falu néprajzi értékeit és történetét bemutató tárgyak és írásos emlékek kiállítása tekinthető meg.
1847-ben állították fel azt az épültet, amely jelenleg tájházként mutatja be a múlt emlékeit Zamárdiban.
Elsősorban a Kis-Balaton hagyományos használati eszközeit, a népi halászati módszerekhez kapcsolódó szerszámokat, a táj népi építészetét, a lápból élő pákászok életmódját mutatja be a vörsi Tájház.
A bakonybéli Tájház épületét a 18. században állították, s a bakonyi népi építészet egyik legszebb példája.
A nádfedeles, tornácos épület belsejében a 19. század végének a Balaton-felvidéki paraszti világát felidéző kiállítás látható.
Használd posztjaidnál a #CsodalatosBalaton hashtaget!