A Balaton Magyarország legkedveltebb turisztikai célpontja, Közép-Európa legnagyobb sekély vizű tava.

A Balaton földtörténeti keletkezését tekintve viszonylag fiatalnak számít, kora 18-22 ezer évre becsülhető. A tó medencéje tektonikus hatásokra térben és időben szakaszosan, süllyedve jött létre. A kezdetekben több sekély különálló tavacskából álló tórendszerből körülbelül 5000 évvel ezelőtt alakult ki a ma ismert, egységes vízfelületű Balaton. Mai partvonalat emberi tevékenység hozta létre.

A Balaton vízügyi adatai:

• a Balaton teljes hossza 78 kilométer,
• szélessége a másféltől a tizenhárom kilométerig terjed,
• partvonalának hossza 235,6 kilométer, ebből természetes part 128,1 kilométer,
• átlagos vízmélysége 3,3 méter,
• a Balaton víztömege mintegy 2 milliárd köbméter,
• átlagos felülete 589 négyzetkilométer,
• vízgyűjtő területének nagysága 5775 négyzetkilométer,
• amelyhez 90 különböző vízfolyás,
• 11 felszíni és 15 felszín alatti mesterséges vagy természetes állóvíz tartozik,
• a befolyók közül a legnagyobb a Zala,
• egyetlen kifolyója a Sió csatorna, a kifolyás mennyisége pedig zsilippel szabályozható.

Domborzat és éghajlat

A Balaton vízgyűjtő domborzata viszonylag egyöntetű, területének jelentős része dombvidék a Balaton medencéje kivételével. Éghajlata mérsékelten meleg, mérsékelten csapadékos, a napsütéses órák száma magas, évi 1950-2000. A csapadék évi átlagos mennyisége alapján hazai viszonylatban közepes csapadék-ellátottságú terület (600-700 mm/év). A vízgyűjtőn mért évi átlagos szélsebesség az országos átlagnak megfelelő, 2-4 m/s.

A Balaton mikroklímája speciális. A 3 méter átlagos mélységű tó elnyeli a ráeső sugárzás majd 90 %-át. Nyáron, a nappali órákban a tó hidegebb, mint környezete, ez a felhőzet csökkenésében is megnyilvánul. Ennek köszönhető, hogy nyáron a Balaton térsége csak kevéssel marad el az ország napfényben leggazdagabb tájaitól. A tó nagy hőtároló képessége miatt kiegyenlítettebb a hőmérséklet évi és napi járása. A tavi cirkuláció és a Bakonyból lezúduló főnszerű vázsonyi szél fontos alakítója a helyi áramlási képnek.

A vízutánpótlás

A Balaton vizének legfőbb táplálója, vagy így, vagy úgy a csapadék, amely egy részt közvetlenül a tóba hullik, másrészt a vízgyűjtő területről folyik be. A vízgyűjtőről befolyó vízmennyiség a tóba hulló csapadékkal közel azonos nagyságrendű. Időnként több, időnként azonban a felét is alig éri el.

A legtöbb vizet a Zalából kapja a tó. A Zala forrását Vas megyében, Szalafő közelében, gyönyörű torkolatát pedig Fenékpuszta és Balatonszentgyörgy között találjuk. Országunk tizenkettedik legbővebb vizű folyója önmagában is számos mellékfolyóval, tavakkal és víztározókkal rendelkezik, köztük a Kis-Balaton I. és II-es tározó is ide tartozik.

A Balatont számos kisebb-nagyobb patak és vízfolyás táplálja. Ezek közül a jelentősebbek az északi irányból a Lovasi-Séd, az Aszófői-Séd, az Örvényesi-Séd, a Burnót-patak, a Kétöles-patak, a Lesence-patak, a Cserkúti/Csorsza-patak és a Csóka-kő-patak. Délről pedig a Zala és a Nyugati-övcsatorna biztosít jelentős vízutánpótlást a tónak.

A vízszint

A régészeti feltárások szerint a Balaton vízszintjét már a bronzkor óta tudta az ember befolyásolni a Sió völgyének elrekesztésével. A Sió-zsilip 1863-as üzembe helyezésével pedig megszűnt a Balaton természetes vízjárása, mesterségesen szabályozott vízállású tó lett belőle. A Balaton vizének szintjéről 1876 óta gyűjtenek napi adatot a siófoki vízmércén. Később újabb mércéket is telepítettek, melyeken néha jelentősen eltérő vízállások olvashatók le azonos időpontban. Időjárási okok és a vízlengés jelensége miatt a vízálláskülönbség akár több tíz centiméteres is lehet.

1988-tól tartják nyilván az ún. Balaton-átlag vízállást. A Balaton-átlag számításának módszerét és az egyes mércékhez tartozó súlyfüggvényt kalibrációs eljárással határozták meg: minden reggel az előző 24 óra adatsorának átlagából számítják az aznapra érvényes balatoni vízállást. A Balaton-átlag tehát nem egy konkrétan leolvasott érték, hanem a helyi és a napi ingadozást “kisimító” átlag.

A Balaton vízháztartását sokféle szempontból elemzik. Az eredményeket az úgynevezett vízmérlegben tartják nyilván, melynek “+” oldalán a csapadék és a hozzáfolyás, a “-” oldalán a párolgás, a leeresztés és a vízelhasználás áll. A vízkészletváltozás ezen adatokból számolt összeg.

A természetes vízkészlet-változást is nyilvántartják. Ebben csak a természeti elemekből származó adatokat vonják be az összegzésbe: csapadék + hozzáfolyás – párolgás.

A természetes és a teljes vízkészletváltozás különbsége mutatja az emberi beavatkozás hatását. A természeti tényezők közül a párolgás – a tó nagy felülete miatt – az utánpótlódással nagyságrendileg összemérhető mennyiség. Tekintve a Balaton térségének kiegyenlített hőmérsékleti viszonyait, a párolgás is évről évre közel azonos, 80 – 100 centiméter közti érték.

Ezt tudtad? 5 érdekesség a Balatonról:

• A Balaton környéke az ország egyik, ha nem a legtisztább levegőjű területe.
• A balatoni hullámok meredekek. A tó közepénél akár 2 méter magasak is lehetnek, de a part közelében sem sokkal, alig 10 centivel kisebbek. Míg a hosszuk 12 méter is lehet. Ezt az aktív hullámtevékenységet az okozza, hogy a környék domborzata erős szélben lüktetést idéz elő, ez pedig a Balatonon hullámokat gerjeszt.
• A Balaton vize és az iszapos talaj enyhén gyógyhatású, közvetlen környezetben számtalan gyógyforrás található, a 19. században is kedvelt gyógy-turisztikai célpont volt. A víz jót tesz a fájós deréknak, hátnak, végtagoknak.
• A Balaton a történelem során nem egyszer száradt ki. 1867-ben például olyan alacsony volt a vízszint több helyen, hogy simán át lehetett gyalogolni a déli partról az északira.
• Keszthelyi eredmény pontosíthatja a klímaváltozás hatásainak becslését

Kapcsolódó

Keszthelyi mérések pontosíthatják a klímaváltozás hatásainak becslését

A Balaton, a Kis-Balaton és a Hévízi-tó közelsége miatt a párolgás különböző fajtáival kapcsolatos keszthelyi megfigyelések több évtizedes múltra tekintenek vissza.