Amit talán mindenki tud a Kis-Balatonról, az az, hogy valahol a Balaton mellett található. De vajon tényleg olyan, mint a Balaton, csak kicsiben?

A Kis-Balaton valójában nem a Balaton kistestvére, hanem a tó egy olyan nyúlványa, amely hazánk egyik legkülönlegesebb tája.

HIRDETÉS

A Keszthelyi-öböl délnyugati nyúlványa, amely 1951-ben Kis Balaton néven, 1403 hektáros területtel került be a természetvédelmi törzskönyvbe, a XVIII. századi térképeken még valóban a Balaton öbleként szerepelt. Keskeny csatorna kapcsolta egykor a tóhoz, egészen addig, amíg a Zala folyó fokozatosan feltöltötte hordalékával.

Néhány település azonban ma is őrzi nevében a hullámzó tó emlékét – így a Zalavár és Balatonmagyaród közt fekvő egykori Balatonhídvég is, amely azon balatoni kikötők közé tartozott, ahol anno a Kisfaludy gőzös is megfordult.

Fotó © Csodálatos Balaton

Ez az egykori legnyugatibb balatoni öböl tulajdonképpen egy folyó torkolatvidéke, a Zaláé. A megye névadója az Őrségben, Szalafőnél ered, és a Zalavárnál kezdődő mocsaras vidéken keresztül ma a Keszthelyi-öbölnél éri el a Balatont. A Zala vízgyűjtő területe önmagában a Balaton összes vízgyűjtő területének mintegy felét teszi ki. Ez az egykori öböl fontos szerepet játszott az egész tó vízháztartásában és ökológiai egyensúlyának fenntartásában, hiszen a Zala itt rakta le hordalékait.

Az emberi beavatkozásoknak köszönhetően azonban lassan átformálódott a táj – jelentősen csökkent a tó vízszintjének ingadozása, majd megváltozott az összefüggő vízfelületek és a növényborítottság aránya. A múlt század végén megépített Sió zsilip és a Zala meder szabályozása a hullámzó öböl helyén lápos, nádas élőhelyeket hozott létre. A Kis-Balaton nagy része szárazra került, a Zala delta, mint üledékcsapda már nem tudta ellátni természetes szűrő funkcióját, így a XX. század közepe táján a Balaton vízminősége is szemmel láthatóan romlott.

Fotó © Csodálatos Balaton

Az ökológiai katasztrófa elkerülése érdekében kidolgoztak és kiépítettek egy vízvédelmi rendszert, amely a néhai öböl újbóli elárasztásával igyekezett visszaállítani a természetes egyensúlyt. 1979-ben kormányhatározat döntött a pusztuló mocsárvilág rekonstrukciójáról. A hídvégi tó első ütemben történt elárasztását követően 1986-ban az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének rendelkezése alapján a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer teljes területe, az azt körülölelő erdők és szántók, egészen a fenékpusztai természetes vegetációjú balatoni partszakaszig, Kis-Balaton Tájvédelmi Körzet néven 150 km2 nagyságúra bővült.  Mindez 1997 óta a Balaton-felvidéki Nemzeti Park része.

Fotó © Csodálatos Balaton

A két ütemben megvalósult projektet követően a mocsárvilág a várakozásoknak megfelelően gyorsan regenerálódott, s pillanatnyilag is ámulatba ejtő, fokozottan védett élőhely. A két, egymáshoz csatlakozó tó, amelyek egyike Zala megye határán, míg a másik a Somogy megyei Vörs közelében található, nagy kiterjedésű, összefüggő vizes élőhelyként európai viszonylatban is páratlan természeti értéket képvisel, s már 1979-ben bekerült a nemzetközi jelentőségű vadvizek jegyzékébe.

Fotó @ Kovács Ferenc | Csodálatos Balaton

A számtalan természeti értéket őrző, napjainkban elsősorban madárrezervátumként számon tartott vizes élőhely fokozottan védett, így a turisták mozgása is jelentős mértékben korlátozott.