Fenékpuszta

fotó © keszthely.hu

Fenékpuszta Keszthely városrésze, a Zala torkolatától északra helyezkedik el.

Itt találhatók a római kori Valcum erődítmény romjai.

A korábbi régészeti feltárások szerint az a hely, amelyet ma Fenékpusztaként ismerünk, már a rézkorban is lakott volt. A Zala folyó közeli torkolata vonzotta az embereket a Balaton közelségébe, amely akkor még tovább terpeszkedett dél felé. Azóta időről időre megtelepedtek az emberek a területen – kerültek elő leletek a bronz, majd a vaskorból is.

Igazán azonban a Kr. u. 2-3. században vált jelentőssé az akkor már Valcumnak nevezett település, hiszen itt keresztezte egymást a provincia két jelentős kereskedelmi és hadi útvonala: az Adriától Aquincum és a Savariától (Szombathely) Sopianae (Pécs) felé tartó út.

Még a római korban, a 4. század közepén átépítették és megerősítették a települést: egy háromszázhetvenhétszer háromszázötvennyolc méteres alapterületű, negyvennégy kerek toronnyal védett erődvárost hoztak létre, amelynek huszonkét épületét sikerült a huszadik században feltárni.

Az erődváros annyira jól védhetőnek bizonyult, hogy lakosai helyben maradtak a rómaiak távozása után is. 456-tól a keleti gótok székhelye lett a település, később az avarok germánokat és bizánciakat telepítettek ide. 630 táján ugyan elhagyták a lakók a várost, ám a nyolcszázas években ismét beköltöztek az oltalmazó falak közé. A települést végül a 10. század elején a honfoglaló magyarok pusztították el. A terület újabb virágzásáig több mint hétszáz év telt el.

A 18. század elején az antik romoktól alig néhány száz méterre a bécsi udvar spanyol lovasiskolát létesített – ezt vásárolták meg 1739-ben a Festeticsek, Fenékpuszta gazdasági épületeit, s később a kiskastélyt 1820-ban kezdte el építtetni a Festetics család.