Pálinkás Ferenc vezetésével megújult Balatonszentgyörgy vasúti állomása: az eredeti állapotokhoz való hűséget szem előtt tartva, az alapos történeti kutatásnak köszönhetően a legapróbb részletekig felújították a 19. századi állomásépületet.

A mellette álló régi laktanyaépület viszont megújult, modern megjelenést kapott.

Építéstörténet

A Déli Vaspályatársaság Buda-Nagykanizsa vasútvonalát 1861. április 1-én adták át a forgalomnak. Az egykori Déli Vasút indóházait Carl Schlimp (1834-1901) osztrák építészmérnök és építési vállalkozó tervei alapján építették. A Déli Vasút különböző rendeltetésű épületeinek megjelenését szigorú célszerűség, egyszerűség jellemezte. A falazott épületek felületeit főleg nyerstéglával, vagy kővel borították, míg a kisebbeknél, pl. a raktáraknál deszkaborítást alkalmaztak. A nem csomóponti állomásokon háromféle típusterv szerint építettek felvételi épületeket, ezek nagysága nem a település jelentőségétől, hanem az állomás forgalmától függött. – olvasható az építészforum.hu oldalon.

Az 1920-as években a Balaton menti vasútvonal jelentősen felértékelődött, mindenekelőtt a hazai idegenforgalom következtében. A fürdőturizmus fellendítése érdekében a társaság számos intézkedést tett, vasútállomásainak felvételi épületeit is tetszetősen megújította, átalakította. Az új építésű felvételi épületeket a század húszas éveinek végén érvényesült általános építészeti irányvonal nyomán a neoreneszánsz, illetve a neobarokk stílus jellemezte.

A balatonszentgyörgyi felvételi épület a DV I. osztályú típusterve alapján készült 1885-1895 között. Alapvetően megőrizte eredeti tömegformálását, nem alakították át az 1920-30-as években, köszönhetően annak, hogy a település nem közvetlenül a tó partján fekszik.

A típusterv szerint a felvételi épületek egy földszintes és két haránt irányú emeletes szárnnyal épültek. Ehhez az alaptípushoz képest a balatonszentgyörgyi állomás felvételi épülete további két szélső, földszintes épületrészt és perontetőt kapott.

Analógiák

A helyreállítás szempontjából fontos volt, hogy a lehető legtöbb információt, adatot begyűjtsük a Déli Vaspályatársaság által épített és üzemeltetett vonalakról, azok közül is a DV I. osztályú típusépületéről. Működő, vagy az eredetihez hasonló formában még létező felvételi épületet már nem találtunk, régi fotók, képeslapok segítették munkánkat (Szombathely, Balatonboglárnak a jelenlegit megelőző felvételi épülete).

Archív tervek és képek

Néhány korabeli tervlap, ill. másolata a MÁV tervtárában, az Országos Levéltárban volt fellelhető, illetve jelentős tervanyag kutatható a Közlekedési Múzeum Adat- és tervtárában. A múzeum tervtári gyűjteményében német, illetve magyar nyelvű terveket, például a Ferenc József Császári Keleti Vasút – később Déli Vasút – típusterveit: alaprajzokat, metszeteket, belsőépítészeti elemek, bútorok mintarajzait találtuk. A tervtári illetve levéltári kutatások során néhány képeslap és fényképfelvétel került elő az épület különböző korszakaiból.

Helyszíni kutatások, eredmények

2013-ban elvégeztük az épület pontos felmérését, összegyűjtöttük a még vélhetően eredeti épületszerkezeti elemeket, a külső nyílászárókat, árnyékolókat, rögzítő-elemeket. A perontető alatti utasellátó pavilon elbontása során, véletlenül került elő egy otthagyott zsalutáblás ablak eredeti színezéssel, és az eredeti kőlábazatos falfelület élszegélyezéssel. A padláson tárolták a használaton kívüli zsalus árnyékolókat, a befalazott oromfali körablak kivehető szárnyát, ezek az elemek szolgáltak az utángyártás mintájául.

Az emeleti lakásokban nagyobb átalakítás nem történt az elmúlt évtizedekben, így a belső borítású kapcsolt gerébtokos ablakok felületképzése szintén megőrződött. A külső homlokzati díszítőelemek után kutatva, a fotók alapján, a párkányok és falsarkok mentén feltárásokat végeztünk, ahonnan előkerültek a levésett, levert farkasfogas díszítőtégla-párkányok, saroklizénák maradványai.

Helyreállítási koncepció

Az archív tervek és a helyszíni feltárások alapján a felvételi épület korhű helyreállítása, míg a laktanya épület modern építészeti átfogalmazása és újraértelmezése mellett döntöttem.

Az épület helyreállításának tervezési irányelvei

1. A rekonstrukció fő célja a külső és belső utasforgalmi terek fejlesztése, az utas-kiszolgálás színvonalának emelése, a helyiségstruktúra újragondolása a 21. századi funkcionális igényekhez illeszkedve, mindezt úgy, hogy a felvételi épület még megmaradt történeti értékeit megőrizzük, és hiteles helyreállítását elvégezzük.
2. A MÁV jelenkori funkcionális igényeinek kielégítése a vasút folyamatos üzemben tartása mellett.
3. A településről és a környező városokból buszon, gépkocsival vagy kerékpáron érkező utasok korszerű fogadása.
4. Az egykori építészeti, épületszerkezeti értékek hiteles helyreállítása és megőrzése lehetőség szerint az eredeti helyén, az eredeti anyagok felhasználásával. (Az eredeti szerkezetek egy része felújításra került, sajnos nagyrészüket újra kellett gyártani.)
5. A funkcionálisan összetartozó, de jelenleg szétszórt MÁV egységeket és szakszolgálatokat egymás közelében, tömbösített formában –az újrafogalmazott laktanya épületben – elhelyezni.
6. Az egyes vasútüzemi és bérleményi funkciók önálló belső működési rendjének biztosítása.
7. Az épület korszerű gépészeti és technológiai kialakítása.

A felvételi épület külső kialakítása:

Elsőként az épületen történt, az eredeti tömegformálást módosító beavatkozásokat szüntettük meg. Az emeletes laktanya épületet leválasztottuk a felvételi épületről, az utólagosan, eltérő fesztávval és tagozattal készült öntöttvas oszlopokon álló perontető-szakaszt elbontottuk.

Az északi félnyeregtetős szárnyat korábban átépítették, az alépítményi munkák során figyelmen kívül hagyva az egykori boltozott szennyvíz-tározót, így ez a része az épületrésznek megsüllyedt. Hasonlóképpen rossz állapotban volt a túloldali szárny is, vizesedés és beázás miatt. Így mindkét részt a megtalált eredeti terveken szereplő tömeg és homlokzati kialakítással építettük vissza.

Másodsorban az eredeti homlokzati nyílásrendet állítottuk helyre, az eredeti díszítőtégla párkányokat, lizénákat és kő lábazatot, az ablakokat szegélyező vakolat díszeket, a téglabetéteket pedig rekonstruáltuk. Az eredeti kvarchomokkő lábazat helyett kemény mészkövet alkalmaztunk. Megőrizve az eredeti öntöttvas oszlopokat és állványcsöveket, a perontetőt teljes egészében újraépítettük.

Harmadik lépésként az épület környezetének rendezése történt meg. Az előlépcsők részbeni helyreállításával, és új, az akadálymentes közlekedést biztosító rámpák kialakításával, térburkolással, zöldfelületek rendezésével, és egy új gépkocsi- és B+R parkoló kialakításával.

A felvételi épület belső kialakítása:

A felvételi épület belső funkcionális világa, ellentétben a külsővel, nem szimmetrikus elrendezésű, hanem üzemi és utasforgalmi oldalakra tagolódik. A működés a felújítás előtti állapotban igen kaotikus képet mutatott. Ezt szüntettük meg az utasforgalmi és vasútüzemi funkciók csoportosításával, szétválasztásával. Az épület tengelyében az utasforgalom helyezkedik el, ehhez egyik oldalról kapcsolódik a forgalom-irányítást tartalmazó helyiségcsoport, míg a vasútüzemi funkciókat – szeparálva az utasforgalmi terektől – a lakatanya-épületben helyeztük el.

Az épület eredeti közlekedési rendszere a MÁV hajdani I., II. és III. osztályú elkülönített várók feltárásán alapszik. Az osztályok megszüntetésével ez a közlekedési struktúra értelmét vesztette. A tervezett állapotban nem kívántuk visszaállítani az eredeti használatot, ugyanakkor törekedtünk átlátható közlekedési rendszerek és jól feltárható belső terek kialakítására.

Az eredeti burkolatok és felületképzések elpusztultak. A korabeli első-, másod- és harmadosztályú várók között minőségbeli különbség volt. A falakon faburkolatú mellvédfal, felette egyedi falfestés vagy szövettapéta, a mennyezetre gipszstukkó tükrös kiképzésű mennyezeti díszítés készült. Mivel a stukkós álmennyezetről semmilyen pontos adat nem volt, ezért ezt nem rekonstruáltuk, helyette hangsúlyos íves záródású álmennyezettel jelöltük. Az egykori felületképzést a mennyezeti felületek tört-fehér, az oldalfalak ajtó magasságig barnásszürke színű, selyemfényű festése és körben faburkolatú lábazat idézi.

A lábazat kialakítása a korabeli tervek alapján lett rekonstruálva. Az utascsarnokban és az előtérben kétszínű terrazzo burkolat készült. A harmadosztályú váró padjáról részletes tervet találtunk, melyet felhasználva készültek a várótermi ülőbútorok.

A laktanya épület:

A volt vendéglátó és lakófunkciót tartalmazó laktanya épületről a kutatásaink során jelentős építéstörténeti információ nem került elő, így az igen rossz állapotban lévő épület a funkcióváltással és a korszerű szerkezeti átalakítással új szerephez juthatott.

Az egyszerű kétszintes, magas-tetős épület szolid vakolt felülettel, az épületet kiegészítő előtetővel, tolózsalus külső árnyékolókkal, valamint a tetőn elhelyezett megújuló-energia hasznosítás elemeivel kiegészülve új minőséget kapott, a régi indóház analógiájaként használva ezeket a kiegészítő szerkezeti elemeket.

A szakszolgálatok egységei koncentráltan, alacsony üzemeltetési költséggel működhetnek. Az épületbe oktatóterem, pihenőszobák, apartmanok, üzemi öltözők, teakonyhák, szakszolgálatok pihenői kerültek.

Pálinkás Ferenc – építészfórum.hu