“Ha komolyan gondolja a kormány, hogy ebből a térségből nemzetközi szinten is versenyképes turisztikai desztinációt farag, akkor a településfejlesztésre legalább annyit kell költeni, mint attrakciókra meg szálláshelyekre”

– hangzott el a Századvég balatoni tanulmányát beharangozó előadáson, amelyről a hirbalaton.hu készített összefoglalót.

A Századvég Gazdaságkutató Zrt. hamarosan nyilvánosságra kerülő, több mint száz oldalas balatoni helyzetértékeléséről dr. Polyánszky T. Zoltán igazgató tartott rövid előadást a Balaton Fejlesztési Tanács (BFT) legutóbbi ülésén Siófokon. A gazdaságkutató a balatoni térség korábbi és jelenlegi fejlesztési ciklusát, valamint a tavaly év végi balatoni kormányhatározatot vette górcső alá.  (A tanulmányt a véglegesítését követően közzé teszi a Miniszterelnökség a palyazat.gov.hu oldalon – az elhangzottak szerint.)

A 2007-13-as fejlesztési ciklus értékelése

Az igazgató a 2007-13-as fejlesztési ciklusról elmondta, a balatoni térség az országos átlagnál valamivel több forráshoz jutott a népességarányát tekintve, de csak néhány tized százalékponttal.  Figyelembe véve, hogy a kormány által deklaráltan kiemelt fejlesztési térségről van szó, ez nem számít jelentős különbségnek, sőt azt lehet mondani, ennél jelentősebb arányokra lesz szükség a jövőben, amire a 2016-os kormányhatározat bizonyos mértékben lehetőséget is teremt – fogalmazott.

A szakember kiemelte, hogy a korábbi fejlesztési ciklusban komoly tematikai eltérések mutatkoztak a gazdasági források felhasználásában az üdülőrégió három megyéjében. „Ez sajnálatosan azzal is járt, hogy az északi part elérhetősége túl sokat nem javult az elmúlt időszakban” –tette hozzá.

A parttól távolabbi települések általában kevesebb forráshoz jutottak, mint a part mentiek, ami főleg a veszprémi és a zalai forrásallokációknál volt tetten érhető, míg Somogyban sokkal kiegyenlítettebbnek mutatkoztak a viszonyok. (Ez az észrevétel nem a turisztikai forrásokra vonatkozott, amelyből – érthetően – mindhárom megyében a part menti településeknek jutott több.)

Települési szinten elmondható, hogy Balatonfüred, Keszthely és Siófok bizonyultak a legsikeresebb projektrésztvevőknek, 20-20 milliárd forintnyi forrás megszerzésével.

Balatonalmádi, Tab és Lengyeltóti rendkívül aktív pályázó volt, mégis viszonylag kevés forráshoz jutott. Ezen települések fejlesztési igényére a következő időszakban érdemes odafigyelni – fogalmazott az előadó.

A tanulmány szerint a 2007-13-as ciklusban összesen 193 milliárd forintnyi uniós fejlesztési forrás áramlott a balatoni üdülőövezetbe a vidékfejlesztési források nélkül, amelynek monitoring adataihoz a tanulmány készítői nem fértek hozzá.

A 2020-ig tartó fejlesztési ciklusról

dr. Polyánszky T. Zoltán fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a kiemelt fejlesztési térség behatárolásakor az MTÜ (Magyar Turisztikai Ügynökség) valamelyest eltért a BKÜ (Balaton Kiemelt Üdülőkörzet) törvényben fogalt településlistájától. A kutatók megvizsgálva az eltérést arra jutottak, hogy Sümeg, Nemesvámos és Kehidakustány tekintetében nem lehet kérdéses, illeszkednek a térség profiljához. „Eplény főként az elhelyezkedéséből fakadóan egy döntés, Veszprém pedig egy megyejogú város, ami nyilvánvalóan több módon is szolgálhatja a térség érdekeit. Másfelől Veszprémnek megvan a saját uniós fejlesztési forrása, feltehetően nem szorul a balatoni büdzsére, feltételezzük, hogy nem fog népességarányosan igényt tartani a balatoni büdzsé forrásaira” – fogalmazott az igazgató.

A balatoni kormányhatározatról

Ami a tavaly év végi balatoni kormányhatározatot illeti, a Századvég kutatóinak általános megállapítása szerint olyan fejlesztési terveket tartalmaz, amelyek jól szolgálják a térség fejlődését. Két pontban kritikát is megfogalmaztak a szakemberek. Az egyik, hogy egyenetlen az operatív programok megjelenése a kormányhatározatban. „Míg a közlekedési, környezeti, turisztikai területeken, és valamelyest a vidékfejlesztés területén is jól látható, hogy a kormányhatározat milyen fókusszal kíván beavatkozni a térségben, addig a GINOP és a TOP forrásai egy-egy pénzeszsákként vannak odarakva” – fogalmazott az előadó. „Aztán hogy ezekből hogyan lesz balatoni forrás, az még egy nagy kérdés” – tette hozzá.

A másik kritika a kormányhatározattal kapcsolatban az volt, hogy néhány fontos témakör kimaradt belőle. Az igazgató példaként említette a térség északi-északnyugati irányból történő megközelítésének fejlesztését, ami elengedhetetlen lenne egy versenyképes desztináció megteremtéséhez. Szólt arról is, hogy a tó kötöttpályás körüljárhatóságának megvalósításáért korábban komoly előkészítő munkák folytak, amely szintén kimaradt témák közül.

Településfejlesztésre márpedig költeni kell

A gazdaságkutató egyik fontos észrevétele így hangzott: “Ha komolyan gondolja a kormány, hogy ebből a térségből nemzetközi szinten is versenyképes turisztikai desztinációt farag, akkor a településfejlesztésre legalább annyit kell költeni, mint az attrakciókra meg a szálláshelyekre.” Ezt a BFT is megfogalmazta a koncepciójában, és elengedhetetlen ahhoz, hogy a térség vonzerejében ténylegesen minőségi ugrás következzen be – mondta az előadó hozzátéve, ehhez ki kell dolgozni egy balatoni önkormányzati településfejlesztési programot, forrást is biztosítva hozzá, ami egyelőre nem biztosított.

A Századvég a balatoni régióról szóló tanulmányához az adatgyűjtéseken és elemzéseken túl interjúkat készített a térség több mint 20 szereplőjével, polgármesterekkel, civil szervezetekkel, helyi vállalkozókkal és a BFT elnökével. Az elkészült helyzetértékelésbe beépült az ő véleményük, tapasztalatuk is – mondta az igazgató.