Tatárlik, Balatonkenese
Balatonkenese, Magyarország
A balatonkenesei magaspart oldalába vájt barlangokba, a „Tatárlikakba” a helybeliek először a tatárok, majd a törökök elől menekülve találtak menedéket.
A mesterséges barlangok akkor még csak csónakon voltak megközelíthetőek a még enyhe lejtőjű partoldalon, de a Balaton 1861-es vízszintcsökkentése miatt ma már száraz lábbal.
Összesen kilenc barlangot rejt a löszfal, melyek öt szintben helyezkednek el. Az alsó barlangokba a kalandokat kedvelők még ma is felmehetnek. A kilenc barlang közül a legfelső a legnyugatibb, mely a partfal peremétől lefelé mintegy 20 méternyire helyezkedik el.
A 19. század közepéig laktak a balatonkenesei homokfalba vájt üregekben, sőt, az anyakönyvi bejegyzések szerint még gyerekek is születtek ott!
A megközelíthetetlen lyukak már régtől izgatták a kutatók fantáziáját is, így például 2014-ben kutatta át és mérte fel a tatárlikakat a Vulkánszpeleológiai Kollektíva, de jóval korábban, 1894-ben Jankó János néprajzkutató egy helyi költővel, Soós Lajossal együtt köteleken leereszkedett a felső három üregbe. Ekkortájt, 1904-ben Jankó János még 18 tatárlikat említett.
A tatárlikak kutatásának eredményeit Eszterhás István egy gazdagon illusztrált, 24 oldalas tanulmányban írta le, valamint 2015-ben egy 28 oldalas prospektusban.
