A Bakony–Balaton Geopark területén nyíló Szentgáli-kőlik fokozottan védett barlang, jelenleg ismert járatainak hossza 420 méter, mélysége 42 méter.

A „külik” – ahogyan a helyiek nevezik – érdekességei heliktitjei, lemezes kalcitkiválásai, néhány cseppkőoszlop, álló- és függőcseppkövek, valamint a falakat néhol díszítő borsókő, feltárása 1985 óta zajlik.

A barlang a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban, a Mecsek-hegy északnyugati lejtőjén 370 méter tengerszint feletti magasságban, 50 méterrel a völgytalp felett nyílik. Körülbelül egy kilométeres gyaloglással érhető el Szentgál központjától a délkelet felé tartó, piros sáv jelzésű turistaúton a piros barlangjel jelzésű ösvény. Ez a turistaösvény 100 méternél kicsit hosszabb, nagyon meredek és ez vezet a bejáratához.

A barlang bejárata egy délnyugatra néző, 4,2 méter széles, 2,5 méter magas, denevér röpnyílással ellátott vasajtóval lezárt, részben beomlott sziklaeresz. A közel vízszintesen települt, felső triász fődolomit vastagpados kőzetében kialakult, általában keskeny, hasadékszerű és magas járatok szerkezeti vonalak, törések mentén képződtek. Az omlással keletkezett, kis termek csak ott jöttek létre, ahol a törésvonalak metszik egymást. Valószínűleg keveredési korrózió hatására keletkezett.

A barlangi képződmények közül meg kell említeni a Nagy-terem heliktitjeit, a néhány helyen megőrződött, lemezes kalcitkiválásokat, a néhány, fél méter magas és néha karvastagságú cseppkőoszlopot, amelyek dolomitban kialakult barlangban ritkák, az állócseppköveket és a függőcseppköveket, amelyeknek a képződése napjainkban is folyamatban van, valamint a falakon néhány helyen látható borsóköveket.

E fokozottan védett barlang méreteinél, formakincsénél fogva, és viszonylag könnyen járható jellegéből adódóan kiválóan alkalmas a „tanbarlang” szerepre, azaz a tektonikus folyamatok és a különböző képződmények bemutatására, valamint a barlangjárás, barlangkutatás technikájának, gyakorlatának elsajátítására. Külön kiemelendő a fent említett régészeti anyag (hiteles másolatokkal történő) helyszíni bemutatásának lehetősége, amely kitűnő lehetőséget ad a természeti és kultúrtörténeti értékek kapcsolatának illusztrálására is.