Szamárkő, Zamárdi
Zamárdi, Akácfa u. 29, 8621 Magyarország
Kedvelt kirándulóhely Zamárdiban a Szamárkő, amely a település nyugati végén, a Kiserdő dombhajlatai között bújik meg.
Az erősen lekopott, hullámos felszínű sziklán egy vályúszerű mélyedést és ennek végén “tűzgödröt” látunk. A sziklához délről egy kör alakú, nehéz, faragott kő támaszkodik. A közelben álló kisebb kövön pedig két nyom látható.
Több legenda is kapcsolódik a Szamárkő kialakulásához: az egyik szerint erre járt a gyermek Jézus Szűz Máriával és Szent Józseffel szamárháton. A kő mellett elmenve, a szamár odakapott a szikla oldalán kinőtt fűcsomóhoz, ezért lett a kő neve Szamárkő. A két nyom pedig Jézus lábnyoma és a szamár patájának nyoma. A régi öregek azt vallják, hogy a követ a tihanyi tűzhányó dobta át ide. Vagy a vízözön hagyta itt. Egy régebbi balatoni ismertető pedig azt írja: a Szentföldről hozták a keresztes vitézek.
Valójában a kő helyben képződött a vulkáni utóműködés idején. A mélyből feltörő gőzök és gázok, a forró víz és a benne lévő ásványi anyagok cementezték össze a homokot szilárd kőzetté. A szürke homokkőben megkövült csigák láthatók.
Évezredekkel ezelőtt egy ismeretlen nép a kő körül “termékenység-varázslatot” mutatott be bizonyos szertartások között.
A pogány isten-anya és napisten tiszteletére terményeket és állatokat áldoztak fel, égettek el, hogy bő termésük és sok állatuk legyen. Később a kelták is megülték e helyet, és a kő körül földvárat építettek. A honfoglalás óta a kő határjelként szerepelt. A múlt században a zsellérek kapták meg ezt a domboldalt legelőnek állataik számára.
1942-ben Margittay Richárd író és villatulajdonos kutatta a kő eredetét és szerepét. A követ fehér ló áldozati kövének tartotta. A régészek találtak is mellette kis istennő szobrocskákat, idolokat. Valóban ősidők óta élt itt ember: e kőtől nyugatra, 100 méterre a szántóföldön ma is található kőbaltadarab, csont nyílhegy, sok ősi cserépdarabka. A leletek egy része a megyei múzeumba került.
