Szent István templom Szentkirályszabadja
Katolikus templom, Szentkirályszabadja
A Szent István király tiszteletére szentelt szentkirályszabadjai templom a 13. században épült, román stílusban, majd több átépítették, bővítették.
Szentkirály szabadját Szent István alapította. Az őslakók a kiváltságaiknál és szabadalmaiknál fogva Szent István király, a „szentkirály” szabadjai voltak. Innen származik a Szabadi, Úrszabadi, Szentkirályszabadi, Szentistvánkirályszabadja, Szentkirályszabadja elnevezés.
A plébánia első, hiteles oklevelekben említett és az 1200-as években kőből, román stílusban épült templomát a törökök dúlták fel. Valószínűleg Veszprém 1552-ben történt eleste után. 1550-ben még működött plébánosa: Tamás. Ezen árpád kori templomot Szentkirályszabadja-i dr. Rosos Pál veszprémi megyéspüspök állíttatta helyre a romjaiból, barokk stílusban, 1789-ben. Harang-alakú toronysisakját, a tetőzetével együtt fazsindellyel fedette be. Sekrestyét, kriptát építtetett, orgonával, harangokkal, padokkal, szószékkel, márványoltárral és egyéb szükséges kellékekkel látta el.
1913-1914-ben Rosos István veszprémi apátkanonok újíttatta meg a templomot neoromán stílusban. Harang-alakú toronysisakját gúla alakúra építtette át. A tetőzetével együtt eternit palával fedette be. A sekrestyét és a kriptát a templommal egyenlő magasságra emeltette fel. Új orgonával, keresztúti képekkel, Mária-oltárral, s egyéb felszereléssel gazdagította.
A főoltár vörös márvány, a szentségháza zöld habos márvány elő építménnyel ékesített. Az oltárképet is vörös márvány építmény foglalja magába, melyet 1861-ben Verbőtzy József festett. A kép Szent Istvánt ábrázolja, ahogyan felajánlja az országot Szűz Máriának, a Magyarok Nagyasszonyának. A „nép szája” szerint a főoltár mögött van egy befalazott hely, ahonnan katakomba indul a templom alatt, mely egészen a kastély pincéjéig tart. De egy másik járaton át Vörösberény irányába is lehetett menekülni, a mostani romkútnak nevezett helyen bukkan ki a napvilágra. A Mária oltár faalkotás. A főoltár, és a szószék copf stílusú. A keresztelő kút 1824-ben készült.
A templom egyhajós, keletelt, félköríves szentélyű nagyméretű építmény A torony magassága, a kereszttel együtt, 31 méter. A hajó északi oldalán a templomra merőleges épületszárny magasodik a sekrestye és a Rosos család kriptája. A torony és a nyugati oromfal sarkain ferde támpillérek láthatók. A hajó középvonalának középvonalában is támpillér áll. A hajó belsejét, a sarkokra épített, barokk pilléreken nyugvó csehboltozatok (ívben rakott tégla), fedik. A torony falaiban gótikus ablakok vannak és a torony aljában lévő előcsarnokból Ráthold-címeres reneszánsz ajtó vezet a hajóba.
Kívül a templom északi oldalán, a kerítésoszlopok ásásakor, 1969 szeptemberében bukkantak elő – a veszprémi káptalan levéltárában őrzött – 1383-ban kelt oklevélben említett és Szabady György és fia, Pál nagyatyja által kőből épített Szentkereszt-kápolna alapfal maradványai. Ennek alakja erősen hasonlít a templom külső ajtajáéval. A háborúk és az időjárás, no meg a falak nedves volta igen elhanyagolttá tette a templomot.
2012. augusztus 20-án, a búcsú napján, Dr. Márfi Gyula veszprémi érsek áldotta meg és szentelte újra, a külsejében-belsejében is megújult templomot.
