fotó © balaton-almadi.hu
Erődített Református templom
Balatonalmádi Erődített Református templom
Az ásatási eredmények szerint a XI–XII. században már állnia kellett, valaha ugyanis temető vette körül, amelyet később megszüntettek. Maga a templom titulusa – Szent Márton – is XI–XII. századi eredetre utal.
A román templom gótikus átépítésére feltehetően a XIV–XV. században került sor.
1567-ben Vörösberény is török kézre kerül, s a falu népessége ettől kezdve hol mint alávetett, hol mint hódolt, két úrnak, a töröknek és a magyarnak adózik.
1641-ben a nép nem bírja a nagy adókat, pusztán hagyja faluját. Lakóinak egy része még 1669-ben sem épít házat, hanem a „föld alatt” lakik.
A középkori Magyarországot a törökkel majdnem egy időben érték a reformáció és ellenreformáció hullámai. A XVII. és a XVIII. század viszont már nálunk is a vallási harcok kora. Thury Etele szerint 1618-ban, Vörösberényben már van református lelkész, s így nyilván a templom is a reformátusok birtokában van. A templom további sorsát az határozza meg, hogy melyik felekezet kezén volt. Abból, hogy a reformátusok elfoglalták és használták, arra következtethetünk, hogy nem volt teljesen romos. 1739-ben kőfallal veszik körül a templomot a reformátusok védelmi célból, tehát nem Árpád-kori erődtemplom, mint ahogy ez a köztudatban él. Ezután vált erődített templommá és végleg a reformátusoké lett.
Műemléki helyreállításra 1967-ben, renoválásra 2013-ban került sor.
