Surber Zeneautomata és Fonográf Múzeum
Keszthely, Jókai utca 5, Magyarország
A múzeum Gyenesdiásra költözött.
Keszthely belvárosában, a Jókai utcában található a Surber Zeneautomata és Fonográf Múzeum.
A múzeumban megtekinthetők és meghallgathatók régi mechanikus zenegépek, zenélő dobozok, gépzongorák, zenélő órák és kintornák.
A mechanikus hangszerek kifejlődése abból az ősrégi emberi szükségletből ered, hogy zenét hallgathasson. A rádió, internet és CD nélküli időkben a zenehallgatás a nemesek és a polgárok privilégiuma volt. Aki zenét akart hallgatni, saját magának kellett hangszeren játszania, vagy koncertterembe vagy operába mennie. Legrégebbi, még megmaradt mechanikus hangszerek közé tartoznak a régi templomi harangjátékok, melyeket a 14. századig visszakövethetünk. A 18. században élte virágkorát a fuvola-óra és beköltözött a jómódú polgárházakba. Ilyen fuvola-órák számára alkottak speciális műveket az akkor élő híres komponisták, mint Haydn, Mozart és Beethoven. Fuvola-órák Haydn zeneműveivel máig megmaradtak.
Erős fellendülés következett a zenegépek számára a 19. század második felében, amikor az ipari gyártás megindult, először kis kézműves műhelyekben, később nagyobb gyárakban. A hangszereket nagyrészt vendéglőknek szánták, vagy – mint utcai hangszereket (kintorna,utcai zongora) – a nép szórakoztatására tervezték. Később a nagy karussel – orgonák bevonultak a vásárterekre.
Nagy számban állítottak elő gépzongorákat a 19. század vége felé, melyeket az Egyesült Államokban pianoláknak hívtak. Ez az elnevezés aztán Európában is meghonosodott. A vezérlés pneumatikusan, lyukasztott papírtekercsekkel történt. A gépzene csúcspontja az úgynevezett reprodukciós zongorák kifejlesztése volt a 20. század húszas éveiben. Ezek a hangszerek arra voltak képesek, hogy a zongoraművészek által bejátszott zenedarabot autentikusan adják vissza, vagyis annak minden finom részletével egyetemben, úgy, ahogyan azt a zongorista előadta.
Cégek, mint a Hupfeld Lipcsében, a Welte Freiburgban és mások, egymást múlták felül a leghíresebb zongoraművészek mint Paderevszki, Prokofjev, Horowitz, Rubinstein stb. koncerttekercseinek bejátszásával. A megfelelő pneumatikus rendszer beépítésre került a leghíresebb márkák, mint a Steinway, Bösendorfer és mások pianínóiba, zongoráiba. Még ma is használnak eredeti reprodukciós tekercseket a világ konzervatóriumaiban a zenészhallgatók képzésére.
A 20. század fordulóján olyan ipar alakult ki, mely az önműködő hangszerek millióit gyártotta privát használat céljára, nagy gyárakban, elsősorban Lipcsében. A legjobban elterjedt hangszerek közé tartoztak a lemezes zenélő dobozok (amely a svájci hengeres zenedoboz hanyatlását jelezte), a kicsi és olcsó tekerhető asztali orgonák (organettek), citerák és még sok más. Sőt, nem sokkal a századforduló után vendéglői hangszer céljára önműködő hegedűket, hárfákat és bendzsókat is készítettek. Később bevonultak a táncos vendéglátóhelyekre az orchestrionok és a hatalmas táncorgonák, ezáltal teljesen kiszorítva a zenészeket.
Ennek az iparnak a hanyatlása már a 20.század elején elkezdődött a fonográf és a gramofon kifejlesztése következtében, és később a rádió elterjedése miatt. A 20-as évek végén már alig volt nagyobb zenegép – gyár.
Ma a zenegépek múzeumokban és magángyűjteményekben találtak helyet, a kultúrtörténeti fejlődés kicsi, de érdekes részét képviselve. Körülbelül három évtizede ismét több ilyen hangszert állítanak elő, részben tradicionális alapon, részben modern, elektronikusan vezérelt hanginformáció – hordozókkal.
