Az Újlaki templomrom talán a legkisebb alapterületű román kori falusi templomunk maradványa, amely őrzi az egykori révészfalu emlékét.

Újlak egy elpusztult település Tihany határában, a rév feletti dombtetőn. A 200 méter magas Cser-hegy déli, Balatonra néző lejtőjén, a parti sík fölött mintegy húsz méterre fekvő tisztáson található rom alapfalai alig hatszor hat méter külső oldalhosszúságú, négyszögletes hajót mutatnak, keleti oldalához kicsiny, szintén négyszögű szentély kapcsolódik. Alakja és mérete az 1200-as évek második felénél akár régebbi építkezésre is utalhat.

Bejáratának helye a nyugati falon, a középvonaltól kissé délre „csúszva” látható; a hajó és a szentély találkozásánál erős külső támpillér tanúskodik a valamikori diadalívről. Egyenes záródású szentélyéből alig több maradt meg a keleti végfalnál, tengelyében két és fél méter magasságban a félköríves, tölcsérbélletű, arasznyi nyílású résablakkal.

Belsejében egyszerű keresztboltozatra utaló részletek figyelhetők meg, kétségkívül az 1200-as évek divatja szerint.

A lapos, vulkáni eredetű, sötétbarna és szürke bazalttufából, vörös és fehér tört kövekből vegyesen rakott falazat, az ablak ívének és rézsűjének ügyes, pontos – mondhatni, esztétikus – megformálása nyolc évszázada élt mesterek megkapó, eltűnődésre okot adó műve.

Története:
Entz Géza Balaton környéki műemlékgyűjteményében az akkor látható szentélyfal-maradványból következtethetett XIII. századi eredetére. Koppány Tibor 1993. évi monográfiájában az első írásos említését (1267) idézi, azzal a fontos adattal kiegészítve, hogy a kápolna védőszentje Szent Margit. Feltehetően a török hódítás idején pusztult el. Feltárására az 1960-as években került sor.